Európa ötről hatra

Új jelenség a világpolitikában, hogy a politikai közérzet és az általános biztonságérzet legfontosabb fokmérőjének a terrorfenyegetettség szintjét tekintjük. Az óévet senki sem értékeli pozitívan, mindenki pocséknak érzi a súlyos természeti katasztrófák és a rengeteg terrorcselekmény miatt. Pedig ha a statisztikákat nézzük, akkor szembetűnő a különbség a valóság és a közérzet között, különösen Európában. Ez elsősorban az intenzív médiahatásnak tulajdonítható, nem is lehet rajta csodálkozni. Ami fontos: ez a különbség valójában azt jelenti, hogy a terrorizmus elleni harcnak komoly eredményei vannak mind Európában, mind Amerikában. Általában azt szoktuk értékelni, ami megtörtént, ami szemmel látható, kézzel fogható. A terrorellenes munka különlegessége: akkor jó, ha ilyenek nincsenek. A 2005-ös évről elmondható: a világban valamelyest növekedett a terrorcselekmények száma, az áldozatoké viszont csökkenő tendenciát mutat. A növekedés az iszlám világra, Ázsiára, a Közel-Keletre, főleg Irakra jellemző. A fejlett világban a 2001-es New York-i toronytámadáshoz – idén lesz az 5. évfordulója – hasonló nagyságrendű terrorcselekmény nem történt. Ezen belül Amerikában semmilyen se történt! Európában London miatt éreztük különösen rossznak a helyzetet, de: 2004-ben Madridban kétszáz áldozat volt, 2005-ben Londonban 56. Ami a sokkot okozta: Madridot még hajlamosak voltunk valamiféle kivételnek tekinteni, s csak London döbbentett rá valójában arra, hogy az új típusú öldöklés az öreg kontinensen is meghonosodott, az elkövetők pedig nem al-kaidások voltak, hanem európai polgárok. 2005-ben ez volt Európa számára a legnagyobb tanulság, ezt le kellett reagálnia, amit jól-rosszul – nem kis ellenállásokba ütközve – meg is tett. A másik tanulság: kontinensünkön valószínűleg a volt gyarmattartók a legveszélyeztetettebbek, ezekben telepedtek le a legnagyobb számban az iszlám világból bevándoroltak. A franciaországi zavargások, az autógyújtogatások egyelőre ne köthetők a nemzetközi terrorizmushoz, a bevándorláspolitikához viszont igen. Ezek a jelentős áldozatot nem követelő, spontán megmozdulások két dologra figyelmeztetnek, szintén főleg a volt gyarmattartóknál: a multikulturalizmus eddigi gyakorlata csődöt mondott, és Európának fel kell készülnie az új típusú erőszakra. Nagy feladat: meg kell vizsgálni és mindenképpen meg kell előzni a terrorizmus és a szociális indíttatású zavargások közötti folyosók kialakulását. Irakban és a Közel-Keleten nem lett jobb a helyzet, de ez a térség külön fejezetet érdemel. Általánosságban elmondható, mindaddig nem is fog javulni, amíg a nyugati világ és az arab országok az alapvetésekben nem értenek egyet. Legutóbb például még a terrorizmus fogalmának meghatározásában sem jutottak dűlőre. Visszatérve Európához: ha 2006 nem lesz rosszabb a pocsék 2005-nél, az már nagy sikernek fog számítani.