Európa meghatározó hatalma

Bár a lengyelek súlya már az elmúlt tíz évben is folyamatosan nőtt, az iraki konfliktus és az időközben rendkívüli mértékben megerősödött lengyel–amerikai kapcsolatok még tovább növelték északi szomszédunk szerepét. Érdemes tehát röviden áttekinteni, minek is köszönheti Varsó ezt a pozíciót. Lengyelország egyértelműen Közép- és Kelet-Európa legerősebb és legfontosabb országa. Lakossága több mint az összes többi térségbeli országé együttvéve, és hasonló a helyzet a gazdasági teljesítménnyel is – ezért (is) gyakorlatilag elismerték a térség vezető hatalmának, amely egyfajta középhatalmi státust eredményezett Varsó számára. Ez a pozíciója még inkább megerősödött Cseh-szlovákia kettéválása után, hiszen azelőtt mégiscsak létezett egy 15 milliós lakossággal és – a térség arányaihoz mérten – erős gazdasággal és haderővel rendelkező tényező Közép-Európában, amely úgy-ahogy ellensúlyozta vagy legalább mérsékelte a lengyel dominanciát. Következő fontos tényező Lengyelország földrajzi fekvése: van Európában egy geopolitikai „erővonalnak” is nevezhető tengely, amely követi az „erő és befolyás” legfontosabb mozgásait a térségben. Ez a tengely összeköti a legfontosabb európai erőközpontokat, és ennek mentén zajlottak le például az elmúlt évszázadok kontinentális méretű háborúinak legfontosabb stratégiai hadmozdulatai is. Konkrétan tehát a Párizs–Rajna-vidék–Berlin–Varsó–Moszkva tengelyről van szó, amelyből kitűnik, hogy északi szomszédunk központi szerepet foglal el Európa „hatalmi tengelyén”. Ennek legfontosabb gyakorlati kifejeződése az úgynevezett weimari háromszög, amelyet Franciaország, Németország és Lengyelország alkot. Azzal, hogy Párizs és Berlin létrehozta ezt a fórumot, gyakorlatilag elismerte Varsó helyét az összeurópai jelentőségű hatalmak között. A weimari háromszögnek döntő jelentősége lesz például az Európai Unió jövőjére is, hiszen ez a három ország összefogva gyakorlatilag bármit képes keresztülvinni súlyából adódóan. Lengyelország befolyásának következő támaszai az egyre magasabb szintű amerikai–lengyel kapcsolatok. A jelenlegi helyzetben Nagy-Britannia után gyakorlatilag Lengyelország az Egyesült Államok legfontosabb európai partnere. A lengyelek pozitív megítélésén nagyon sokat segített az iraki konfliktusban tanúsított varsói álláspont is, amikor politikailag egyértelműen az USA mögé álltak, sőt néhány száz fős katonai alakulattal – antiterrorista különleges egységekkel – is részt vettek a háborúban. Ennek eredményeképpen Lengyelországra bízták az egyik – igaz, legkisebb – iraki szektor vezetését is. Ez pedig már olyan feladat, amely csak globális felelősséggel rendelkező nagyhatalmaknak adatik meg (az ilyen jellegű feladat „hagyományosan” az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország felelőssége – ebből is látszik, hogy a világ hatalmi viszonyai változnak, és a nyugati világ hatalmai már nem mindig közösen vállalják a felelősséget egy-egy térségben). Természetesen északi szomszédunk jövőjére és esetleges hasonló jellegű felelősségvállalásaira döntő hatással lesz, mennyire képes megbirkózni az iraki feladattal. Lengyelország számára a legfontosabb feladat a jövőben, hogy megtalálja az egyensúlyt az „európai” és „amerikai” elkötelezettség között. A megoldás valószínűleg salamoni döntés eredménye lesz. A biztonságpolitikában és Lengyelország biztonságának garantálásában mindig is az Egyesült Államokkal fenntartott kapcsolatok jelentik majd a prioritást. Ennek részben stratégiai-realista, részben történelmi okai vannak. Az első, tehát a stratégiai ok a puszta tényeken és racionális számításon alapul: a jelenlegi körülmények között Lengyelország csak az USA fennálló szövetségétől remélheti biztonságának garantálását, hiszen – leegyszerűsítve – a német haderőnek a képessége, a franciának pedig az akarata hiányzik az ország biztonságának garantálásához. A másik, történelmi ok az európai biztonsági garanciákkal és konstrukciókkal meglevő tapasztalatokban és bizalmatlanságban gyökerezik. A 20. század folyamán gyakorlatilag nem létezett olyan, csupáncsak európai országok által alkotott biztonsági rendszer, amely képes lett volna garantálni Lengyelország biztonságát. A második világháború első áldozata gyakorlatilag Lengyelország volt, annak ellenére, hogy Franciaország és Nagy-Britannia szövetségesi viszonyban volt Varsóval, és ennek alapján a lengyelek segítségére kellett volna sietniük Németország támadását követően. Az akkori eseményeket azonban ismerjük: hiába volt a hadüzenet, a „furcsa háború” során a franciák a Maginot-vonal mögött passzívan várták, míg végül őket is lerohanják. Az eddigi európai biztonsági rendszerek hatástalanságának következménye, hogy a lengyelek – hasonlóképpen, mint az összes többi térségbeli nemzet – nem igazán bíznak a franciák által szorgalmazott európai biztonsági rendszerben. Ez azonban nem jelenti azt, hogy más területeken viszont nem lesznek más fontos relációk. Az EU-problémákkal összefüggésben egyértelműen a Franciaországgal és Németországgal fennálló kapcsolatok jelentik a prioritást, hasonlóképpen a gazdasági kérdésekhez. Az említett kapcsolatokon kívül Varsó számára nagyon fontos szerepe van az Ukrajnával fenntartott viszonynak, amelyet a lengyelek stratégiai partnerségnek tekintenek. Varsó – helyesen – úgy értékeli, hogy a független és erős Ukrajna létfontosságú az ország biztonsága és a térségben elfoglalt lengyel szerep számára (akik ebben az álláspontban némi oroszellenes élt vélnek felfedezni, nem állnak messze az igazságtól). Ezért Lengyelország rengeteg energiát fektet a lengyel–ukrán kapcsolatokba – érdemes megjegyezni, hogy a lengyel irányítású iraki szektorban a lengyel után az ukrán lesz a legnagyobb katonai kontingens. Mi következik Szlovákia számára ebből a helyzetből? A válasz egyértelmű: számunkra is előnyös lehet, ha a lehető legjobb kapcsolatokat ápoljuk Varsóval, hiszen általuk az érdekérvényesítő képességünk jelentős mértékben nőhet. Tény, hogy Szlovákia számára nagyon fontosak az USA-val és a legfontosabb európai hatalmakkal fenntartott kapcsolatok, azonban nem lenne szabad ignorálni Varsót sem, hiszen nincs az a komoly hatalom, amely inkább adna Pozsony, mint Varsó szavára.