Euromese

Gömöri kisvállalkozóval beszélgetek, akiből ömlik a panasz. Pontosabban emberünk csak szeretett volna vállalkozni, feladni a külföldi munkát és évek kalandozásai után végre itthon boldogulni. Mert hát azért vagyunk ezen a világon, írta valamikor régen, még az ántivilág előtti ántivilágban a klasszikus, hogy valahol otthon legyünk benne. Neki is gyürkőzött istenesen, és belevágott a falusi turizmus nevű bozótos sűrűjébe, természetesen arra számítva, hogy az uniós alapokból csordogáló támogatás majd sínre taszajtja. Mert mondani sem kell, nem volt milliomos. Talált is megfelelő embert, aki éppen arrafelé csellengett, és akiről az egész környék azt károgta, hogy ő csinálja a legjobb tervezeteket, ami nélkül ugye nem lehet hozzájutni a forrásokhoz. A hatalomból kiesett, enyhén balos múltú szakember el is készítette a tervezetet, be is lett nyújtva a megfelelő helyre, s már csak ki kellett várni a választ. Ami emberünket kissé letaglózta, mert a tervezetet visszavetették annak rendje és módja szerint. Most ott áll, mondja, tanácstalanul, hiszen azon túl, hogy az enyhén balos szakértőnek kifizetett tizennyolcezer koronát a tervezetért, még egy kalap pénzt beleölt a befektetésbe. Valószínűleg feladja a dolgot és eltemeti az álmot, és ismét nyakába akasztja a vándortarisznyát, hogy a családtól távol, vándormadárként keresse a megélhetést. Ez a történet természetesen nem egyedi. Csak azon a környéken tucatjával lehetne találni hasonló csalódott embert. Ami óhatatlanul felvet néhány kérdést. Rossz nyelvek szerint az enyhén balos szakértő által benyújtott tervezeteket szemrebbenés nélkül hajigálták vissza, tekintet nélkül arra, jó volt-e a tervezet, vagy ki a vállalkozó-pályázó. Mármost vagy az enyhén balos múltú szakértő rossz szakértő, és csapnivaló tervezeteket készít, jól meg- és átvágva a kezdő vállalkozókat, vagy pedig mocskos politikai okokból nem állnak vele szóba. Ami meglehetősen erkölcstelen dolog, mert nem ővele tolnak ki, hanem a vállalkozni

vágyó emberekkel, hiszen enyhén balos múltú szakértőnk továbbra is gyártani fogja

a tervezeteket, és tisztes megélhetését (egyelőre) semmi sem veszélyezteti.

A bizalommal hozzá forduló embereknek azonban fogalmuk sincs arról, hogy bármilyen zseniális az elképzelésük, céltalanul hullik a semmibe. Ennél azonban még kínosabb dolog, hogy Szlovákia – attól függetlenül, hogy mit állít Csáky Pál miniszterelnök-helyettes, vagy miért ágál Monika Beňová az integrációs bizottságban – nem kotor fenékig az uniós puttonyban. Ennek tudatában viszont abszolút érthetetlen, mire megy ki ez a kemény szelekció, és az sem biztos, hogy a miniszterelnök-helyettes hivatala tisztában van vele, mi zajlik odalent, vidéken. Mondjuk a legelesettebb, legnagyobb munkanélküliségéről híres régiók egyikében.