Euromalacok

Azt hittem, az Európai Unió már nem tud meglepni, de tévedtem. Örömmel nyugtázom: van még új a Nap alatt! Szinte minden lap, tévéadó lehozta a hírt, hogy az EU új próbatétel elé állítja az állattenyésztőket. Nagyon okos angol szakemberek – gondolom, több éves kemény kutatómunka árán – ugyanis fényt derítettek arra, miképp is lehet kerekebbre és egyben egészségesebbre nevelni a sertést, magyarul: a disznót. Hogy ételmaradékot nem szabad feletetni velük, az csak egy a sok okos szabály közül. Hogy a sertés súlyát az átlagos sűrűségéből és a térfogatából kell kiszámítani, az a másik (mérlegre állítani csak abban az esetben szabad, ha előzőleg írásos beleegyezésüket adják). Sorolhatnám tovább az irányelveket, de ez a mostani felfedezés túltesz mindegyiken. Labdát kell adni a malacoknak! Jó bőrlasztikat, és kicsapni őket a gyepre, labdát rúgni! Ez állítólag jót tesz nekik.

Nem zsírosodnak el idő előtt, izmosabbak, formásabbak lesznek, és mivel a kedélyállapotuk is jelentősen feljavul – hiszen nem azzal fogják tölteni napjaikat, hogy két etetés között, a hizlalda koszos szalmáján heverészve az emberi, illetve hát a disznó-lét mulandóságának összefüggéseit keressék –, boldogabban, szinte önként mennek majd az eurovágóhídra, klaptos-fülűek és turcsi-orrúak egyaránt.

Angol virtus! – legyinthetnénk, gondolván: lám, még mindig nem tudtak belenyugodni az ötvenhármas 6:3-ba, amikor is Puskás Öcsiék, ugye... Most pedig arra készítik fel malacaikat, hogy a körvonalazódó nagy, közös eurosztyeppen hátha egyszer összefutnak a magyar ökrök egy kisebb csordájával.

Az átélt sokk hatása alatt én azonban már most szívrepesve várom azt a fényes napot, amikor az Eurosport egyenes adásban fogja közvetíteni a futballozó angol euromalacok és a fujarázó szlovák eurobirkák barátságos mérkőzését. A képernyők előtt pedig együtt fogunk izgulni mi, eurohülyék...