Észnél lenni létkérdés!

Ha egy valamirevaló párt választásokra készül, saját sorait kell elsősorban rendeznie, mégpedig szigorúan. Azaz jegelnie kell esetleges belső konfliktusait, ha végleg még oly felszámolhatatlanoknak tűnnek is azok. A legkevésbé sem holmi képmutatás ez, hanem létkérdés! Amelyet az adott párt valamennyi politikusának, nem kevésbé tagságának tudomásul kell vennie. Ellenkező esetben fel is út, le is út... Természetes hát az, ami a Magyar Koalíció Pártja hétvégi országos tanácsi ülésén történt. Mármint, hogy szilenciumra ítéltettek a párt belső, hataloméhes bozótharcosai.

A szóban forgó tanácskozás egyébként eredetileg teljes egészében a párt szempontjából nem éppen sikeres megyei választások értékelésének jegyében zajlott volna. Jelentősége azonban váratlanul felértékelődött, mivel röviddel előtte léptek ki a kormánykoalícióból a Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH) politikusai. A dezertálás nyomán aztán pillanatok alatt átrendeződött a közéleti színtér.

Ez az átrendeződés nagyrészt az MKP politikusai normális magatartásának, nem utolsósorban pedig a körülmények szerencsés alakulásának köszönhetően, soha nem tapasztalt tekintéllyel ruházta fel a pártot. Elnöke, Bugár Béla ugyanis egyszeriben az ország második legmagasabb rangú közjogi méltóságává avanzsált. Lévén, a törvényhozás eddigi kereszténydemokrata elnöke, Pavol Hrušovský rátestálta jogköreit, amelyeket aztán a parlament – az előrehozott választások június 17-i időpontjával együtt – szentesített is. Mégpedig alkotmányos többséggel! A kényszerű kormányátalakítás nyomán továbbá az eddigi három minisztérium és egy miniszterelnök-helyettesi poszt mellé még egy miniszteri tárcát kapott az MKP, hiszen a stratégiai fontosságú oktatási minisztérium élén is magyar politikus áll immár, a tárca eddigi államtitkára, Szigeti László személyében. Vajon mi kell még itt a magyaroknak, tehetnénk fel a kérdést... Amit feltett – egészen más felhanggal persze – Ján Slota, a vitathatatlanul legmosdatlanabb szájú szlovák nemzeti tahó is. Mindenesetre tény, hogy a kialakult helyzet egyszeriben okafogyottá tette az MKP veterán héjája, Duray Miklós jellemzően hagymázas autonómiaelméleteit is. Amelyeknek ugyancsak a minap adott hangot egy budapesti, úgymond, szakmai összeröffenésen... Annál is inkább meghaladottnak látszik emberünk rögeszméje, mivel ilyen mérvű szlovákiai magyar politikusi autoritásról, mi több, autonóm cselekvési lehetőségekről, mint amilyenek most az MKP politikusainak ölébe hullottak, a legmerészebb magyar nemzeti váteszek sem álmodhattak. Hogy a magyar többségű helységek önkormányzatainak szinte korlátlan önrendelkezési lehetőségeit ne is említsük...

Tény továbbá, hogy e pozíciókat ezután is kizárólag a párton belülről lehet elbaltázni. Mégpedig épp a Duray-féle individuumoknak köszönhetően, akik ha nem lesznek észnél, épp Slota és hőbörgő magyarfaló hordája malmára hajthatják a vizet. Nem beszélve az MKP eleddig viszonylag stabil választóbázisának esetleges további amortizálódásáról, ha egy-egy truccoló pártbeli akarnok tovább folytatja a megyei választások kétségkívüli kudarca utáni önérdekű kötekedést... Ha azonban a párt a március elején esedékes választásilista-állításig, majd a választásokig is képes lesz kezelni renitenseit, még tovább erősödhet mostanra kialakult politikai potenciálja. Amely, jó lesz tudatosítani, a legkevésbé sem holmi öncél, hanem ugyanúgy létkérdése valamennyi szlovákiai magyarnak, mint az MKP-nak.