Esély

Mi is történik valójában? A hivatalban levő miniszterelnök három héttel a választások előtt előrángat egy 2008-as ügyet, amelyben állítólag Igor Matovič bizonyíthatóan adócsalást követett el. De nem marad ám meg az állításnál, egy sor olyan dokumentumot tár a tisztelt közönség elé, amikhez a) legális úton nem juthatott hozzá, b) melyeknek nyilvánosságra hozása több törvénnyel is ellentétes. S mit ad isten, a kormányfő sajtótájékoztatóját követő napon az állítólagos csaláshoz falazó Pavel Vandák nyolc év után magába száll, s a szombati ebédet elfogyasztva elsétál a rendőrségre, hogy vallomást tegyen. A vallomás postafordultával máris az egyik hírügynökségnél landol, s a digitális kor sebességéhez illően Matovič ellen órákon belül megkezdődik a büntetőeljárás. Ha a hatalommal való visszaélést vagy az állami szervek politikai célokra való felhasználását szeretnénk példával ábrázolni, ennél jobbat ki se találhattunk volna. De hogy miért fecséreljük a nyilvánvalóra a szót egy olyan lap hasábjain, amelynek olvasóközönsége sosem szavazott, és várhatóan nem is fog a Smerre? Azért, mert a Smer csak úgy győzhető le, ha a voksoláson a lehető legtöbb ellenzéki választó részt vesz, azok is, akik úgy gondolják, fölösleges, vagy nincs kedvük sokadszor a kisebbik rosszra szavazni. Milan Lasica szavaival élve ők így a nagyobbik rosszat választják. Mert a Smer legyőzhető – igaz, erre kicsi az esély, de van. Pontosan tudja ezt Robert Fico, s látva a Smer fogyatkozó támogatottságát, egyre idegesebb. S egyre többet hibázik. Amint az már többször előfordult tájainkon, a fegyver visszafelé sülhet el, azaz mobilizálhatja a határozatlan vagy passzív ellenzéki választókat. Ne feledjük, 1998-ban, 2002-ben és 2010-ben is nagyon szűken lett meg az ellenzéki többség, mégis az ez után alakuló kormányok hozták az ország számára a legnagyobb előrelépést. Ebből a szempontból tehát csak ismétlődne a történelem.