És most mi lesz?

Tusnádfürdőn sem volt tehát elszólás. Baki sem. Orbán Viktor még mindig tudja, mit mond. Biztos nem könnyű az ő szóvivőjének lenni, de lássuk be, nem kell az ő megnyilvánulásait vasalgatni. Sok mindenkivel ellentétben. Ezért hát komolyan vehetjük, ha kijelenti, lejárt a liberális demokráciák kora. Lejárt bizony, mert van vélük sok baj, s a demokratikus intézmények, hatalmi ellensúlyok és fékek rendszerében ez a sok baj csak nehezen – értsd: szakértelemmel – kezelhető. Meg kooperációval, amire a nyugati civilizált társadalom épül. Meg a szabadság is ide tartozik, de azzal is csak baj van. Miért? A liberális demokráciákban van korrupció. Ez így igaz. A diktatúra viszont a korrupció maga. A liberális demokráciában vannak bűnözők, akik szabadon járkálnak. Ez is igaz, viszont relatíve kicsi az elítélt bűntelenek száma és van korrekciós lehetőség. A diktatúrában nincs. Annak a fiúnak az életét, akit kiskorúként ítéltek el ’57-ben, s 18-dik születésnapjának hajnalára a kötelet kapta ajándékba, nem adjuk vissza. Irreverzibilis folyamat a kivégzés. Meg a liberális demokráciákban vannak hangoskodó kisebbségi csoportok – mélyszegények, nemzetiségek, kerekesszékesek, cigányok. A diktatúrában nincsenek. Ha lennének, eltakarítják őket. Kit hova. A liberális demokráciákban van munkanélküliség. A diktatúrákban is van. Csak ott van kötelező munkába járás, munkavégzés csekélyke jeleivel. Ezért aztán a diktatúra egy-két éven belül versenyképtelen és általában szegény. A liberális demokráciában van sajtószabadság, ergó félőrültek és futóbolondok is terjeszthetik a véleményüket, ami nem egy kellemes felismerés. A diktatúrában viszont nem terjeszthetünk semmit, a jót és igazat sem, legfeljebb pártunk és államunk ideológiáját, előre megírt kották szerint.  Ezért hát azt gondolom, hogy Orbán Viktor a liberális demokráciák végét hirdetve nem a diktatúrák számos változataiból választ alternatívát, hanem valami jobbat. Megtette. Olyan sikeres országokat hozott fel tanulandó példaként, mint Oroszország. Ahol a nyersanyag eladásából élnek jól, jobbára kevesen. Meg ahol ÁLLAMI megrendelésre lőnek le újságírót. Meg még Kína is példa. Igen, a magyarországnyi Pekingben hatalmas életszínvonal-növekedés tanúi vagyunk. De tudja valaki, hogyan él mondjuk 900 millió ember? Vagy néhány tucat milliónyi kisebbség, amelyeknek létezését sem nagyon emlegetik ma Európában? S ahol a kivégzésnek nincs hírértéke? A legjobb példa még Törökország volt, de hát a külhoni kisebbségi magyarokra oly érzékeny nemzetegyüttműködő Orbán Viktor ne tudná, hogyan bántak, bánnak a kurdokkal? S hol tart a demokrácia, ha ők az általunk annyira kritizált Unióhoz akarnak, ki tudja, mióta, felzárkózni? S ahol magnófelvételek bizonyítják, hogy ugyanúgy, sőt még inkább lop a kormányfő, mint kelet-európai társai? A liberális demokráciákban élő dánok, svédek, németek, hollandok, angolok stb. Orbán szerint annyira rosszul élnek, hogy az ő példájuk nem követendő, sőt, annak, amit csinálnak, vége? Az ott megélhetést kereső félmillió magyar a vesztébe rohan? Nos, összefoglalva. Tíz éve nem írtam Orbán Viktorról, mert Szlovákiában is van bajunk elég, itt azokról kell közbeszélni. De amikor a „tusványosi” kijelentést elolvastam, kiesett a kezemből a laptop. Orbán Viktornak nincsenek elszólásai. Először érzem úgy, jó lenne, ha lennének. Mert akkor nem kéne a herderi átokra gondolnom. Meg arra a három nemzedékre, amelynek életébe mindez kerül.