Érzelmek iskolája

A hír, hogy Sólyom László közbenjárására megoldódni látszik a pilisszentkereszti kálvária, fölöttébb örömteljes. Még akkor is, ha nekünk, szlovákiai magyaroknak méltán lesz némileg keserű a szájízünk az események láttán.

Nem egész másfél hétbe tellett, hogy a pilisszentkereszti szlovák önkormányzat elhelyezésének ügyében mindkét fél számára elfogadható megoldás körvonalazódjék. A történetben igazán nem is ez az érdekes, hanem az, hogyan kavarta fel a pilisi kisközség belügye a szlovák–magyar viszony zavaros állóvizét, s hogyan próbáltak a nagyrészt önmaguk által kavart hullámokon jobb pozíciókba evezni a hazai politika kis- és nagypályás játékosai. Mert Mlynky-ügyben megszólalt boldog-boldogtalan Dušan Čaplovičtól kezdve Slotán és a szlovák EP-képviselőkön át egészen Bósza Jánosig, s az MKP-s politikusok közül is többnek különbejáratú véleménye volt a probléma megoldására, igaz, ezt esetenként fontosabbnak tartották megosztani a sajtóval, mint az ügyben ténylegesen tenni tudó intézmények képviselőivel.

Ám ezzel nem magát a problémát szeretném bagatellizálni. Mert bár a jelek szerint úgy tűnik, hogy a szlovák önkormányzat elmozdítása a Szlovák Házból a látszat ellenére nem szlovákellenes cselekedet lett volna, hanem a helyi illetékesek csetepatéja, nincs okunk rá, hogy ne higgyünk a pilisszentkereszti szlovákoknak, akik úgy látják, az új polgármester megválasztása óta határozottan romlott a helyzetük. Például megszüntették a kétnyelvű lap kiadását, a falusi ünnepségeken pedig már nincs idő a szlovák nyelvű fellépésekre. Kisebbségi magyarokként jól tudjuk, milyen érzékenyen érintik a hasonló diszkriminatív döntések a közösség tagjait, akiknek mindössze annyi a bűnük, hogy megpróbálják otthon érezni magukat a lakhelyükön. Ezért is lett volna kívánatos, ha az MKP valamivel nagyobb empátiát tanúsít az ügyben, még mielőtt az elmérgesedett. Mert borítékolni lehetett, hogy azok a szlovák politikusok, akik egyébként mindenfajta magyarországi beleszólást az itteni magyarokat érintő döntések kapcsán az ország belügyeibe való durva beavatkozásnak titulálnak, most egymással versengve fogják megfogalmazni szókimondóbbnál szókimondóbb nyilatkozataikat. És lőn. Erre viszont a magyar fél nem hasonlóan arrogáns módon reagált, amint ezt ellenkező esetekben megszokhattuk, hanem megpróbált konstruktívan közbenjárni az ügy megoldása érdekében. Sólyom László köztársasági elnök nagyon találóan fogalmazott, amikor azt mondta, nem elég betartani a törvény betűjét, hanem vannak érzelmek is, amelyekre különösen a nemzetiségi kisebbségek esetében oda kell figyelni. (Bár az ombudsmani jelentés alapján úgy tűnik, Pilisszentkereszten bizony jogsértés is történt!) Majd hozzátette: boldog lenne, ha a szlovákiai magyarok is az őket ért érzelmi sérelmekre hasonló támogatást kapnának szlovák kollégájától.

Tisztelt Sólyom László! Mi is.