Embrióevés

Rubik Ernő zseniális kockájának ötletét egy emberöltő alatt sokan és sokféleképpen próbálták ellopni vagy továbbfejleszteni. Nem sok sikerrel. Hiába jelentek meg a golyóbisokból, háromszögekből, ötszögekből fabrikált micsodák, a Rubik-kocka csak Rubik-kocka maradt, Made in Hungary, még ha megelőzte is a rendszerváltást. Mint ahogy a libamáj sem válik soha kacsamájjá. Hiába kebeleztük be Európa maradék részét, amellyel együtt Európai Unióvá dagadtunk, a magyar libamáj attól még nem lesz francia. A Tokaji sem lesz Portói, a szegedi szalámi mortadella, a szürke marha meg Holstein. A magyar őszibarack említésétől pedig a hideg leli az olaszokat, hiszen sokkal jobb az övékénél, csak ezt a magyarok még nem tudják. De vissza a libamáj titkaihoz. Amely attól jó, hogy tömik a ludat. Dugják. Attól olyan nagy a szerencsétlen gágogó szárnyasnak a mája, hiszen a lúd tömés nélkül is megenné a kukoricát, csak mérsékeltebb étvággyal, mint amikor a hosszú gigáján letologatják marokszámra az állatkínzó magyarok. Akik biztosan Ázsiából hozták magukkal ezt a ronda barbár szokást. Erről jut eszembe egy másik barbár szokás: a halak ikrájának evése. Ami sokkal elegánsabb procedúra, sőt a gazdagok kiváltsága, hiszen a kaviár a felső tízezer gasztronómiai szimbóluma. Pezsgővel. Kifogják a gyönyörű, nemes állatot, a vizát – amely egyre kevesebb vizében él a világnak, és amelyet védeni kellene, a vízilovakhoz vagy az elefántokhoz hasonlóan –, partra ráncigálják a maga egy-két mázsájával, felvágják a hasát, és kilószámra bányásszák ki belőle az ikrát. Természetesen ívás, vagyis szaporodás előtt. Ami szerintem legalább olyan felháborító, mint a libatömés, hiszen minden horgász tudja, hogy nálunk a legtöbb halfajta (kivéve a szeméthalat) védett az ívási időszakban. Amiként a vemhes állatot sem engedik a vadászoknak lelődözni. S ez így van rendjén. Ha tehát az unió be akarja tiltani a bikaviadalt, a máktermesztést és a libatömést, akkor be kellene tiltania a kaviárzabálást is, hiszen a fias disznót sem szokás levágni azért, hogy kiegyék belőle a malacot, amiként borjúembriót sem szokás díszes, aranyfeliratos dobozkákban és üvegcsékben forgalmazni. Némiképp olyan ez, mint a kannibalizmus: kienni az állatot az állatból. Hasonló mértéktelenségre és perverzitásra csak a rómaiak voltak képesek, akik a malacsültbe belerakták a libát, a libába a csirkét, a csirkébe a fürjet. Bele is bukott a birodalmuk a nagy zabálásba. Bár ha a latin-római örökséget az unió egyik történelmi alappilléreként emlegetjük, akkor kénytelenek vagyunk lenyelni a békát. De melyiket? A leveli ugyanis védett.