Elnökválasztó magyar

A köztársaság elnökét közvetlenül a lakosság választja. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az egyes pártok majd nem teszik le a maguk garasát valamelyik jelölt mellett. Sőt! A végrehajtó hatalom fő erejének minősített SDKÚ vezetése úgy véli, Eduard Kukan külügyminiszter lenne az, aki államfőként sokat tehetne Szlovákiáért. A másik legismertebb elnökjelölt František Mikloško, a KDH oszlopos tagja. Más politikai erők is állítottak jelöltet, és még majd állítanak is. Úgyszólván biztosra vehető, hogy vagy Mikloško, vagy Kukan lesz köztársaságunk Rudolf Schuster utáni elnöke. ĺgy itt az ideje feltenni a kérdést: a szlovákiai magyarság melyiküket emelje pajzsra.

Az elmúlt 13 év alatt a szlovákiai magyar politikusok közül sokan hangsúlyozták, hogy a kisebbségi politizálás az Együttélésben és a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalomban, majd később az MKP-ben a keresztény értékrendre épül. Az árnyaltabb politizálásra törekvők, például akik figyelmeztettek a baloldali értékek és érdekek szem előtt tartásának hiányára, vagy akik korszerűtlennek tartották, hogy keresztényeink a sátán kiszolgálásával azonosították a liberális eszmék hirdetését, minimum furcsállták ezt a politikai magatartást. Aztán hatályba lépett Mečiar választási törvénye, és – kényszerűségből – azok is napirendre tértek a három magyar párt egyesülése fölött, akik azóta látnoknak bizonyulva állították: az egyesült magyar pártban a baloldal-ellenességnek az a változata érvényesül, amelynek istápolói már az egészen rózsaszín szociáldemokráciát is bolsevik megnyilvánulásnak tekintik. Nos, ilyen előzmények után kell az MKP vezetőinek rövidesen eldönteniük, hogy a párt Kukan támogatására szólítja-e fel a vele rokonszenvezőket, vagy Mikloško államfővé választását tartja célszerűbbnek. Az elnökválasztás napján el kell döntenünk, azt az Eduard Kukant támogatjuk-e, akinek diplomatává válása az ország történelmének legsötétebb időszakában ment végbe. Kukan akkor vált az elit tagjává, amikor százezrek kerültek az élet peremére, csak azért, mert ellene voltak az ország 1968 augusztusa utáni letiprásának. Kukant támogatjuk-e, vagy azt a František Mikloškót, aki egyfolytában azokkal tartott, akiket az 1968 utáni konszolidátorok megfosztottak az érvényesüléstől.

Az elnöki tisztség olyan funkció, amelynek betöltésénél mindennél fontosabb az erkölcsi makulátlanság. Aki a megszállás után csinált karriert, arról minden tisztességes embernek megvan a véleménye, de ettől az illető még lehet vállalkozó, feltaláló, vagy akár politikus is. Elnöki tisztségre azonban ne törekedjék. Legalább egyetlen ember, az államfő legyen olyan személyiség, akinek semmi köze nem volt a kommunista párthoz. Mindegy, keresztény-e, vagy ateista. Nevetséges, ahogy Kukant pártbeli főnöke, Dzurinda miniszterelnök védelmezi: a besúgók listáján csak bizalmiként szerepelt. Gondolom, a bizalmiakat se kell minden áron bizalmunkba fogadni! Bugár Béla csapatának talán nem esik túl nehezére jól orientálnia a magyar szavazókat.