Elmebeteg? Politikus?

Holtbiztos, nem az a szlovákiai közélet legfontosabb kérdése, hogy vajon gyengeelméjű-e Robert Fico, a jelenlegi legnagyobb ellenzéki párt, a Smer elnöke, vagy éppen csak megjátssza a hülyét. Ilyen tekintetben tehát egyáltalán nem kell sok szót vesztegetni arra, hogy igaza volt-e a minap Ján Drgonecnek, a parlament alkotmányjogi bizottsága elnökének, amikor közvetve azt jelezte a közvéleménynek, hogy szerinte Ficónál, finoman szólva, helyenként nincsenek otthon az emeleten. Drgonecben, saját állítása szerint, konkrétan azért horgadt föl a gyanú kollégája értelmi képességeit illetően, mert az, mármint Fico, immár hónapok óta mintegy verkliként ismételgeti, hogy a kormánykoalíció politikusai, de leginkább a kormányfő, Mikuláš Dzurinda pénzért vásárolja a parlamentben a koalíciót támogató szavazatokat... Kétségkívül, meglehetősen vaskos szemétség, mi több, köztörvényes bűnelkövetés lenne az ilyesmi. Amint persze törvényszegés az is, ha valaki egy tudomására jutott bűncselekményt nem jelent a rendőrségnek. Tisztában kell lennie e ténnyel Robert Ficónak is, hiszen ő jelenleg a legokostónibb közéleti tényező címéért a legnagyobb eséllyel versengő politikus. Egyszersmind a jogtudományok docense... Elég visszatetsző tehát, hogy rendre ő szólongatja a koalíciós politikusokat, az MKP és a KDH elnökét, Bugár Bélát és Pavol Hrušovskýt, foglaljanak állást a szóban forgó bűncselekmény, vagyis a szavazatvásárlás gyanújával kapcsolatban... Világos, hogy ez a magatartás nem több, mint holmi modoros műkedvelők izzadtságszagú önmutogatása. Célja pedig csak az lehet, hogy célirányosan hülyét csináljon az ország választópolgáraiból. Semmiképpen nem szabadna viszont megfeledkeznie arról, hogy csak ideig-óráig lehet sikeres efféle viselkedéssel. A legfrissebb és legékesebb bizonyíték erre, épp a nyálas kis kamaszt idéző médiakalandor, Pavol Rusko rövid tündöklését követő bukás. Ám említhető lenne ilyen értelemben akár Fico és Rusko lelki keresztapja, Vladimír Mečiar is... Lásd az ő jelenlegi népszerűségi indexét. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a politika elsősorban az adott pillanat, a jelen hivatása. Hiába sikerült tehát Dzurindának elcsábítania tegnap Ivan Šimkót, akivel 76-ra emelkedett a kormányt támogató képviselők száma. Ez ugyanis csak ideig-óráig elegendő a kormányzáshoz. Ezért most már folyamatosan benne van a levegőben egy olyan lehetőség is, hogy az egyre türelmetlenebb és az előrehozott választásoktól legkevésbé tartó MKP, valamint a KDH képviselői egy esetleges ellenzéki bizalmatlansági indítványt követően, Ficóékkal együtt szavazva bármikor megbuktatják Dzurindát... Ez esetben viszont bebizonyosodhat, hogy Robert Fico nem is olyan elmebeteg, mint amilyennek kinéz. Csak az a kérdés, hogy meddig és mennyire lehet, szabad palira venni a választókat. És nem csak neki...!