Elfelejtett platformok

Ez a tény részben örvendetes, hisz a személyi ellentétek igencsak bomlasztó hatással vannak a pártegységre, másrészt viszont felmerül a kérdés: teret kap-e egyáltalán a pártpolitikában egyfajta alternatív irányvonal (ha úgy tetszik, nevezzük belső ellenzéknek).

A Magyar Koalíció Pártját három, részben eltérő szemléletű és értékrendű párt alapította, a liberális Magyar Polgári Párt (MPP), az eredetileg a kereszténydemokraták „magyar tagozataként” működő Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom (MKDM) és az összes felvidéki kisebbség érdekképviseletét zászlójára tűző Együttélés. Hála Mečiar választási törvényének, megvalósult a sokak által csak legszebb álmaikban remélt magyar összefogás, létrejött a magyar egységpárt. E „szuperpárt” politikai irányvonala névleg magában foglalja a felvidéki magyarok nézeteinek egészét. Az egyesülés sajátossága tehát, hogy mind a jobboldali, mind a liberális és baloldali beállítottságú felvidéki magyarság szavazataiért száll ringbe.

Természetesen minden pártnak egységes irányvonalra van szüksége, de mivel az MKP választói spektruma rendkívül széles, törvényszerűnek tűnt egyes csoportok kirekesztődése a pártvezetés felsőbb köreiből. Ennek kiküszöbölésére az alapgondolat szerint a különböző világnézetek képviselői platformokba tömörülve őrizték volna meg a szabad véleménynyilvánítás jogát.

A terv nem bukott meg látványosan, sokkal inkább (tudatosan?) elfelejtődött, kikerült a köztudatból. Mára kevesen tudatosítják, hogy milyen fontos szerepe lett volna a platformoknak: a közakarat érvényesítése, vagy a legrosszabb esetben is a „nép hangjának” hallatása. A platformok képviselhették volna az elődpártok politikai irányvonalát, megfelelő képviselethez juthattak volna (párton belül) a földművesek, vállalkozók vagy akár a radikálisabb érzelműek is. Előnye a megoldásnak tehát, hogy a választópolgárok jóval szélesebb csoportja van képviselve és ezáltal meghallgatva. Hasonló jellegű, párton belüli szerveződések jelenléte az igazi garancia arra, hogy az MKP képes igazi fórumává válni a felvidéki magyarságnak.

A jelenlegi állapotban az MKP szerkezetileg óhatatlanul egy centralizált, mindössze egy szűk elit réteg álláspontját képviselő pártra emlékeztet. Mivel a platformokhoz tartozás ténye nyilvános, árnyaltabbá teszi az egyes politikusokról alkotott képet és bizonyos idő elteltével óhatatlanul is ahhoz vezet, hogy az egyes irányzatok valódi erejükkel, hatalmukkal lesznek képviselve a párton belül. Megszűnik az elméleti lehetősége annak, hogy egyes kicsi, de jól szervezett érdekcsoportok uralják a politikai szférát.

Nem szabad elhallgatni a fenti modell legnagyobb negatívumát sem, hiszen a pártdemokrácia abszolút megvalósítása rendkívül nehézkessé és bürokratikussá teheti a véleményalkotási folyamatot. Még mindig jobb azonban önkéntesen behatárolni és lassítani a döntéshozást a pártban, mint szépen lassan elveszteni a tömegek nehezen megszerzett bizalmát. A hatalmi harc a platformrendszer híján a háttérben marad, zárt ajtók mögött zajlik le, amelynek vesztesei automatikusan kiesnek a pártkörökből a visszatérés minden lehetősége nélkül. Előbb-utóbb eljutunk arra a pontra – a legfelsőbb vezetés minden jó szándéka ellenére is –, hogy a helyi pártszervezetekben különválik a pártelit és a nép támogatását biztosan élvező, de kegyvesztett réteg. Egyes jelek arra mutatnak, hogy ez a folyamat már elkezdődött: erre utal például az a tény, hogy a múlt évi helyhatósági választások kiértékelése a párt szereplése szempontjából még mindig nem történt meg.

Egy ilyen nagy mértékű változás természetesen időbe telik, sikere sok apró tényezőtől függ. Mindenekelőtt szükség van a vezetőség támogatására, egy korrekt belpolitikai légkörre, a személyes ellentéteken való felülemelkedésre. Nehéz lépés, de idővel bizonyosan elkerülhetetlenné válik. Előre gondolkozni még mindig jobb, mint egy majdan elkövetkező választáson szembenézni a valósággal és vereséget szenvedni, melynek nem csak a politikai elit, hanem az egész felvidéki magyarság is a kárát látja. Hiába vagyunk Európa küszöbén, parlamenti képviseletünk elvesztése vagy súlyának megcsappanása roppantul kellemetlenül érintene bennünket...

A szerző politológus hallgató