Elbocsánat

Széttagoltatás. Ilyen és ehhez hasonló kifejezéseket ismételgetett tegnap reggel Bandika és Ervin, miközben sűrűn emelgették harmatos poharaikat, sörüket hörpölendő. Elemeikre bontva érezték magukat, és ezt nem is rejtették anorákjuk alá. Csalódottak és szomorúak voltak, mert egyrészt erre a hétre minden meteorológus azt jósolta, hogy úgy vonul be hozzánk az indián nyár, mint Mátyás király Gömörbe. A Las Vegas-i tömegmészárlás híre is elvett jókedvükből. 

Már majdnem arra fanyalodtak, hogy megvitassák Botka László hirtelen lemondását a magyar miniszterelnök-jelöltség megtisztelő pozíciójáról, amikor Bandika kibökte, mi is az ő legnagyobb baja tulajdonképpen. Hát az, kedves kuzin, hogy HTI nem ír többet a szombati Új Szóba. Egy esztendeig mintha lett volna némi, talán hangyakislábujjkörömnyi értelme a heteim hatodik napjának, amikor a Sarokpontot elolvasva visszadőltem az erkélyen a szalmaszékbe, nyugtázva a dolgok rendjét. Ennek, kedves kuzin, mostantól vége. A Sarokpont sorait nem HTI (teljes nevét inkább le sem írjuk, hiszen személyisége van, annak meg jogai) termeli többé, mi pedig tévelyeghetünk tovább, az univerzum kénye-kedvének kiszolgáltatottan. Két hete másé már a Szabó János, vagy nem tudom, milyen klasszikus idézet passzolna ide. Talán valami római, mondjuk egy Kikeró – vetette vissza Ervin. Apropó, idézetek. Nekem az vésődött be az említett szerzőtől leginkább, hogy „Nemileg polarizált világunk női fertályán a vágyak ösvénye előbb-utóbb rákanyarodik a realitás talajára.? Ön is fel tud mutatni valami hasonlót? Már hogy az istenbe ne tudnék, süllyesztette állát gallérjába Bandika. Nekem az a kedvencem, hogy „Az elmének nevezett feketedobozban nem olyan filmet fűz be a mozigépész, amilyet akar. Az első képsorok ugyan még kontroll alatt peregnek, egy idő után azonban szemeregni (spam-eregni?) kezdenek a kéretlen képi üzenetek.? 

Hát, igen. Meg kell tanulnunk mostantól élni ezek nélkül. Mit gondol, könnyű lesz? Enyhítsük lelki terheinket azzal, hogy hiszünk abban, hogy akik erről döntöttek, tudatában voltak felelősségüknek, és annak, hogy számolniuk kell az utókor ítéletével. Ez vállalható stratégiának tűnik, hümmögött Bandika. Meg aztán – tette hozzá – az sem kizárt, hogy ami ezután jön, az jobb lesz, mint az eddigi. Hiszen amikor ez jött, szintén jobbnak bizonyult az előtte levőnél. Megegyeztek, hogy ezt a stratégiát választják, mi több, letesztelik az egész koncepciót egy újabb rendeléssel. 

Oda is ballagtak a pulthoz, és rendeltek ismét. Sört ittak, pedig kedd reggel volt. De Bandika és Ervin számára ez nem jelentett gondot, hiszen munkanélküliek voltak.