Egységes fellépést!

A mai napig nem tisztázott pontosan, hogy Vladimír Putyinnak milyen céljai is voltak akkor, amikor engedélyt adott a fegyveresek támogatására Donyeck és Luhanszk megyében. Mert az biztos, hogy személyesen ő döntött erről a lépésről. Amikor néhány hónappal ezelőtt az oroszok napok alatt bekebelezték a Krím félszigetet, kiderült, hogy a Kremlnek nagyon jó volt a stratégiai érzéke. Akkor az EU, az USA és a nemzetközi szervezetek részéről legfeljebb némi morgolódásra futotta, és mindenki a történelmi hagyományokat, az orosz kisebbség (többség) arányát emlegette, meg persze azt, hogy valójában nem is tudni, hogy miért kapta meg Ukrajna Krímet. Persze ez a lépés is teljesen illegitim volt, de valahogy senkit sem zavart túlságosan, sokan arról beszéltek, hogy ez az ára annak, hogy Oroszország elengedi Ukrajnát, mely majd a Nyugat felé fordul. Az igazság nagyon rövid időn belül kiderült, hogy az oroszoknak eszük ágában sem volt megállni a Krímnél, hosszú távú céljuk a destabilizált Ukrajna. Mára kiderült, hogy Oroszország retteg attól, hogy bármelyik szomszédja egy nála erősebb katonai és/vagy gazdasági csoportosulás részévé váljon. A putyini vezetés Oroszország legnagyobb árulóinak tartja Jelcinéket, akik megengedték, hogy a kilencvenes évek elején meggyengüljön az ország, és bizonyos területek leváljanak róla. A földgázból és a kőolajból származó bevételeket, melyeknek nagy részét az EU adja, a Kreml minden gond nélkül az EU és stratégiai partnereinek meggyengítésére használja.

Míg az elmúlt években az Európai Unió kizárólag magával volt elfoglalva, Washington pedig abban az álomban ringatta magát, hogy Oroszország egy napon akár szövetséges is lehet, Moszkvában egyre nagyobb Oroszországról álmodtak, melyet a mi pénzünkből építenek fel.

A maláj gép lezuhanása végül mindenkinek keresztülhúzta a számításait. Az EU tagállamainak ezen a héten kell dönteniük, hogy mennyire hajlandóak gazdaságilag megszorongatni Oroszországot, tudva, hogy ez nekik is fájni fog. Ám végre már nem lehet az álnaiv álarc mögé bújni, mert Ukrajna veszteségei mellett ott vöröslik a közel kétszáz európai állampolgár vére is. Természetesen senki, még a rakétákat kilövő szeparatisták sem szerették volna, hogy ez történjen, ám ez az esemény ad esélyt arra, hogy Ukrajnában a lehető legrövidebb időn belül béke legyen. Ám ehhez végre az EU tagállamainak is egységesen és gerincesen vállalni kell ezt a konfliktust Oroszországgal. Mert ez természetesen nemcsak Kelet-Ukrajnáról és nemcsak Oroszországról szól, hanem az európai szolidaritásról is. Ha nem lesz az EU egységes, mások is rá fognak jönni, hogy nem kell tőlünk félni. És itt egyáltalán nem arról van szó, hogy majd katonákat kell valahova küldeni. Arról kell csak dönteni, hogy ha gazdasági döntésekkel képesek vagyunk megálljt parancsolni Putyinnak, akkor ezt sürgősen meg kell tenni. És hogy ez akár néhány tizedszázalékos GDP csökkenést jelent majd nekünk? Önöknek a béke mennyit ér?