Egyetemnek látszó tárgyak

Az egyik egy Lengyelországban akkreditált magánfőiskola, a Warsaw Management Univesity Szlovákiába kihelyezett fiókjának mellékága (konzultációs munkahelye). Itt újságíróképzés indul. A másik az Esterházy Akadémia, amely nem akkreditált intézményként, bár az egyetemi képzést formailag mímelve szeretné bevezetni diákjait a „szlovmagyológiába”. Ha jobban megnézzük őket, jó néhány kérdés felmerül.

Egy jól működő iskolarendszer a társadalmi igényeket figyelembe véve működik. A szlovákiai magyar nyelvű felsőoktatás ilyen szempontból eddig is anomáliát jelentett, hiszen a munkahelyek számát és a munkaerőpiac igényeit figyelmen kívül hagyva ontja magából például a magyartanárokat. Nem tudom, végeztek-e piackutatást a szak indítása előtt, megvizsgál-ták-e, hogy a szlovmagy közegnek szüksége van-e ennyi újságíróra (értsd: eltart-e ennyi újságírót), azt is figyelembe véve, hogy a pozsonyi Comenius Egyetem magyar tanszékén már ötödik éve folyik szerkesztőképzés, mesterfokozatban is, kiváló tanárokkal.

Az Esterházy Akadémia honlapján azt ígéri, „TOP szakemberek” oktatják majd a jelentkezőket. Mindezt Gubík Lászlónak, a Via Nova elnökének kell elhinnünk, hiszen csak az ő neve tűnik fel az Akadémia anyagaiban, emellett pedig egyetlen név sem került nyilvánosságra a leendő tanárok közül. Minden bizonnyal fennakadna egy akkreditáláson az intézmény, ha az oktatott anyagot nézzük. A honlapján leírt témák közül az első „szemeszterben” tanulható „szlovmagyológia” értelmezhetetlen így önmagában, leválasztva a szlovák és a magyar, de még inkább a világtörténelem eseményeiről. A második és harmadik „szemeszter” kínálata a politikatudomány, a retorika, a politikai kommunikáció, a jog és a diplomácia, illetve az újságírás-szerkesztés. A médiaszervezés, valamint az online média ilyen ideológiai környezetben való tálalása leginkább a marxizmus-leninizmus esti egyetemét juttathatja eszünkbe. Első látásra is nyilvánvaló, hogy a két intézmény létrejöttét inkább ideológiai, mint reális igények motiválták. Mintha Magyarország és a romániai után a szlovákiai magyarság nemzeti propagandagépezetébe is kellene a zsír. Csakhogy ezek a fejlemények a szlovákiai magyar felsőoktatás jövőjére rossz hatással vannak, és a szlovmagy politikai és kulturális elitnek az lenne fő feladata, jól felfogott érdeke, hogy védje a tudományosságot, egyeteme/fakultásai/tan-székei autonómiáját. Mindannyiunk számára hiteles kérdésként merülhet fel, hogy vajon mire megy a diák egy franchise főiskola által meghirdetett szakkal, amelynek akkreditálásáról nem érhető el információ az interneten, illetve egy akkreditáció nélküli Akadémiával. Hogy vajon a meglévő tanszékeket, fakultásokat és egyetemet mennyire gyengítik ezek az új intézmények – ne feledjük, kvótarendszer van, a tanszékek fejpénzt kapnak minden diák után. Hogy vajon mennyire lesz negatív hatással a tudományosságra ez az irány (és hagyjuk az értékközpontú paradigmaváltásra való homályos és álságos utalásokat). Stb.

Talán hasonló helyzetben mondta Charles Bukowski, hogy „a tudás bizonytalansága hasonló a nem tudás bizonyosságához”.