Egy turista mit tehet?

„Szeretné megmutatni gyerekeinek, hol forgatták a Gyűrűk ura című filmet? Szereti a természetet? A hegyeket, a tavakat, az aktív vulkánokat?” Nos, most kezdek örülni annak, hogy családom tagjait mindeddig hidegen hagyta a Gyűrűk ura. A természetet szeretem, hegyek viszont bőven vannak a számítógépmonitorom háttérképén, akármennyit gyönyörködhetek bennük teljesen ingyen. A tavakat mindig is imádtam, és – hadd dicsekedjek egy kicsit – olyan mázlista vagyok, hogy a hálószobaablakom pont egy gyönyörű tóra néz. Hattyúk és vadkacsák úszkálnak benne. Reggelente, ha felkel a nap – hadd legyek költői egy kicsit – a fények karneválja szinte szivárványt fest a lelkembe. Nyáron igazi beach-hangulat van a parton, alig lehet egy pokrócnyi szabad helyet találni, a víz selymes és tiszta, van lángos, csapolt Kofola, sőt vízibiciklit is lehet bérelni. Szóval remek hely, azt az apróságot leszámítva, hogy páran a kutyáikat is ott fürdetik.

Én jó néhány éve együtt éneklem nyaranta az Európa Kiadó zenekarral, hogy „Egy turista mit tehet? Örül neki, hogy itt lehet”. Amikor már minden ismerősöm elutazott valamelyik tengerhez, az MP3 lejátszómban gyakran szól ez a dal.

Épp a minap kattintottam rá a Turisztikai Világszervezet friss jelentésére, mely szerint a fejlett világ lakosságának 53 százaléka tavaly kifejezetten üdülési céllal utazott, ha kitette a lábát otthonról, 30 százalékuk egészségügyi vagy vallási céllal, 17 százalékuk pedig szolgálati útra ment. Nos, én egyik csoportba sem tartozom, a magamfajtát nem is tartják nyilván az ilyen jelentésekben. Nekem idén is kimarad a tengerpart, pedig tavaly megfogadtam, hogy összespórolom a rá valót… Egy szintén csóró ismerősöm viszont remek ötlettel állt elő. Miért ne lehetne az ember turista a saját városában? Nézzük meg lakóhelyünket turistaszemmel! Barangoljuk be az év közben ritkán látogatott helyeket, sétálgassunk a központban, csekkoljuk le, mivel csalogatják a turistákat a múzeumok, mit lehet csinálni esténként, mit árulnak a szuvenírárusok, mi készül az éttermek konyháiban. A nap végén pedig szépen menjünk haza. Ez a projekt legjobb része, hiszen nem kell szállodára költeni.

A nyár közeledtével érdemes a munkahelyi környezetet is feldobni valamelyest. Nemcsak az elengedhetetlen asztali ventilátorra gondolok, hanem például ki lehet tapétázni a falakat pálmafás-tengerpartos poszterekkel, a lejátszóba pedig ajánlatos valami forró, latin zenét behelyezni. Vagy a tenger zúgását. Mert bizony ilyen CD-k is léteznek már...