Egy leváltás hátteréről

Nem tudtam megállni, hogy ne reagáljak az Adalékok egy levélváltáshoz című újságcikkre, amelyet Štefan Zábojník, a Komáromi Középfokú Gépészeti Szaktanintézet volt igazgatója írt, és az Új Szó közölte február 26-án. Neki az a baja, hogy a „Nyitra megyei képviselők határozata értelmében 2000 szeptemberében az egykori kollégium épülete ingyenes átruházással a komáromi könyvtár és a múzeum kezelésébe került”. Csakhogy miért szereltette le törvényellenesen a kazánokat az épületben és szállítatta el máshová további felhasználás nélkül? Erről nem ír. A kerületi ellenőr és az iskolatanács is törvényszegést állapított meg. A vízzel teli radiátorok szétfagytak, tehát nincs értelme a mellébeszélésnek. Gondatlanságból elkövetett károkozás miatt váltották le. Elég későn. De lássuk balga múltját! Hírhedtté vált már a nyolcvanas években, amikor mint az iskola kommunista pártelnöke megakadályozta, hogy az iskolán magyarul oktathassák a villamossági szakot és a levelező tagozatosok ne szerezhessenek magyarul érettségit. Ezt én szóban és írásban is kifogásoltam. Következmény? Behívatták a feleségem, aki a Szlovák Takarékpénztár hajógyári kirendeltségének vezetője volt. Feladatul kapta, hogy neveljen meg engem, vagyis ne avatkozzak az iskolavezetés ügyeibe. Felháborodásom következményeként nyilvános pártgyűlésen megokolás nélküli magyarázkodás folyt a kerületi tanfelügyelő jelenlétében. Utána összeült az iskola vezetése a pártelnökkel az élen. Elhatározták, hogy átadnak a titkosrendőrségnek, amellyel már voltak problémáim. Három napra rá elérkezett 1989. november 17-e. Elcsitultak az „elvtársak”. A kerületi tanfelügyelő közbenjárására felkeresett bennünket a szakmunkásképzők fő tanfelügyelője november 30-án. Először az igazgatósággal, utána velem tárgyalt. Szembesítésre került sor. A vádlottból vádló lettem, hiszen tényekkel bizonyíthattam, hogy az iskola pártvezetése és az igazgatóság összehangoltan magyarellenes politikát folytatott. 1990 tavaszán tisztújítás volt az iskolában. Leváltottuk Szabó Imre igazgatót. A pártelnök maradt. Az új iskolaigazgató Bábi Péter lett, egyik helyettese pedig Dohnanecné Szabó Éva, engem nevelési tanácsadónak neveztek ki. Szeptember 1-jétől magyarul lehetett tanulni a villamossági szakon, és a levelező tagozatosok is tanulhattak magyarul. Az 1990/91-es tanév megkezdése előtt elhatároztuk, hogy az ünnepélyes megnyitón a csehszlovák himnusz után – a szovjet himnusz helyett – a magyar himnusz hangzik el. Ezek után elszabadultak az indulatok. A kommunista szovjetbarátok és a magyarellenes szlovák nacionalisták leváltatták Milan Kopčok hajógyári igazgatóval Bábi Pétert. Utódjául kinevezték igazgatóvá Zábojníkot, aki azonnal menesztette tisztségéből Dohnanecnét és engem is. A kommunista pártelnökből lett iskolaigazgató hű maradt magyarellenességéhez is. Tény: az 1994/95-ös iskolai évben lehetőség nyílt arra, hogy a jó tanulmányi eredményt elérő szakmunkástanulók leérettségizhetnek nappali tagozaton. Sok jelentkező volt. Két osztály nyílt, de mindkettő csak szlovák nyelven, mert az igazgató nem kért magyar tanítási nyelvű osztályt, annak ellenére, hogy a jelentkezők és a felvételin megfelelő tanulók többsége magyar iskolából jött. Petícióval is kérték a tanulók a magyar oktatást. Mindhiába. Az igazgató önkényesen ellenállt. Segítségért folyamodtam, hogy a tanulók magyarul is tanulhassanak abban a járásban, ahol a lakosság több mint 70 százaléka magyar nemzetiségű. Jólesett a készséges és önzetlen segítség a Dunatáj, a Komáromi Lapok, az Új Szó, a Szabad Újság, a szlovák rádió magyar adása szerkesztőségének részéről, Bauer Edit és Duka Zólyomi Árpád jóvoltából. ĺgy legalább már az 1995/96-os évre elértem célomat, tanulhattak a tanulók minden szakot magyarul is a gépészeti szakmunkásképzőben Komáromban. Ezután elégedetten mentem nyugdíjba, hogy az Együttélésben és mint városi képviselő dolgozhassak szeretett városom és környékének javára. Én sokunkkal együtt támogattam Zábojník leváltását. Isten malmai lassan, de biztosan őrölnek.

Kovács János, nyugalmazott tanár