Egy kérdéssel kevesebb

Délben az autóban ettem, nem volt időm asztalhoz ülni, de a könyököm még mindig bizsergett. Délután folytatta, három körül pedig már elkezdtem komolyan venni: mi okozhatja ezt a fura, pénteki bizsergést? Gyorsan legörgettem a híreket, hátha találok összefüggést a könyököm bizsergése és a világ történései közt. Stanley-kupát nyert a Washington, attól nemigen szokott semmim bizseregni. Megint meghalt valami nagy művész, valahol nyugaton (vagy keleten), író vagy zenész, hát talán attól. Vagy a 89. Ünnepi Könyvhét miatt bizsereg talán, az már azért valószínűbb. Megjelent sok új kortárs prózakötet, jó lenne elmenni Budapestre, a Vörösmarty térre, dedikáltatni valami újdonságot. De mit írassak bele, hogy Veres Istvánnak könyöklő bizsergéssel, illetve bizsergő könyökkel?

Nem ez lesz az, amúgy is sok ott az ember, majd megrendelem a könyvet interneten, és beleírom én. Úgy se kérdezi meg senki, hogy tényleg a szerző dedikálta-e, hisz ki gondolná, hogy valaki dedikációt hamisít. Főleg a 21. században.

Jön a focivébé, talán attól bizsereg a könyököm, hogy rohadjon meg. No nem úgy rohadjon meg, hogy rossz értelemben, hanem csak úgy, csendesen, békésen, érve, fermentálódva, új ízekkel gazdagodva.

Kaptam nemrég egy furulyát, gyümölcsfából faragták. Talán azért bizsereg a könyököm, mert így jelzi, hogy gyakorolni kéne. Milyen tré szó ez is, hogy gyakorlás. Ennél trébb szó talán csak az, hogy tré.

Most meg már hétfő van, és a könyököm nem bizsereg. Abbahagyta ripsz-ropsz. Talán sosem fogom megtudni, miért bizsergett. De ha egyszer megtudom, azzal sem biztos, hogy megyek valamire. Milyen tré ez a reflex is, hogy mindennel akarunk menni valamire. Azt hisszük, aki ment valamire, annak már jobb.

Pedig ott volt Anthony Bourdain, a sztárszakács, ő aztán sokra vitte, hisz azt csinálta, meg ette, amit szeretett, és még gazdag is lett vele, meg híres. Aztán öngyilkos lett múlt pénteken, pont akkor jelentették be, amikor bizsergett a könyököm.

No de megvan: nem lesz többet Gálvölgyi-show, ezt is a múlt héten jelentette be a 70 éves Gálvölgyi János. Merthogy nincs már, aki írja a poénokat, mert akik eddig írták, vagy meghaltak, vagy elmentek stand up komédiásnak. Én meg eddig azt hittem, azért olyan vicces a Gálvölgyi-show, mert maga Gálvölgyi írta. Hát ezért bizsereghetett az én könyököm. Még jó, hogy nem léptünk bele!