Egy ítélet, amely sokak sorsát érintheti

Az ügy az évek során egyre bonyolódott. Obama nagy hévvel vetette bele magát már első ciklusában a szivárogtató közalkalmazottak üldözésébe, sokkal több pert indított, mint a Fehér Házban lakó összes elődje. Az amerikai közéletben a „sípfújóknak” – akik a szervezeten, munkahelyen belül vélt vagy valós visszaélést jelentenek, sajtó elé visznek –, e rebellis bátraknak nagy kultusza és hagyománya van. Ebben a hangulatban jelent meg 2006-ban James Risen újságíró könyve, amelyben CIA-forrásokra támaszkodva leírta, hogy Iránnal szemben milyen titkosszolgálati akció folyt. Az amerikai szolgálat egy orosz kutatón keresztül nukleáris fegyverekre vonatkozó hamis számítási információkat adott el az iráni atomprogramhoz. Azt várták ettől, hogy évekig tartó felesleges, költséges fejlesztéseket indít el Teherán. Sterling vádja az volt ezzel kapcsolatban, hogy csupán nagyon triviális hibákat csempésztek az anyagba, s azokat kiküszöbölve nagyot léphet előre Irán – tehát a művelet épp ellentétes hatást érhet el.

Az ügynek több érdekes fordulata volt. Sterling már 2003- ban a szenátus CIA-t felügyelő bizottságához fordult aggályával. A szolgálatok ellenőrzéséért kampányoló civil szervezetek felkarolták, mint olyan embert, aki az iraki háború előkészítését övező hangulatban is volt elég bátor felemelni a szavát. Ezzel szemben a CIA azt állítja, hogy a szivárogtató afroamerikai egykori titkosszolga egy sértett ember, s egy vélt diszkrimináció miatt igyekszik a vizes lepedőt ráhúzni a CIA-ra. A bírósági tárgyaláson Condoleezza Rice volt külügyminiszter és több CIA-tiszt is tanúskodott, paraván mögött. Ugyanakkor a fő tanú az újságíró, a könyv szerzője lett volna. Itt is érdekes precedens alakult: évekig arra próbálták kényszeríteni, hogy fedje fel forrását. Ezt kitartóan megtagadta, míg végül az ügyészség elengedte ezt a szálat, az újságírói forrásvédelemre való tekintettel. Így az egykori ügynököt kizárólag közvetett bizonyítékok – telefonbeszélgetések, találkozók – alapján mondták ki bűnösnek.

Súlyos következményekkel járhat az ügy: egyfelől egyre kevesebben mernek már az újságíróknak bármit is mondani a közigazgatásról, s közben már nyolc embert ítéltek el szivárogtatás miatt Obama elnöksége alatt, köztük Chelsea Manninget, aki a WikiLeaksnek küldött át számtalan dokumentumot. 35 évet tölthet börtönben.

Hogy jártunk volna el Sterling helyében? A sípfújók a törvénysértést is kockáztatva hívják fel a figyelmet a kétes döntésekre. Az iráni műveletről azóta se tudunk többet. Nyilván a szivárogtatás is sok kockázatot jelent, mint ahogy az állami szervezetek önkontrolljának elvesztése is... Az esküdtszék három nap alatt mégis bűnösnek mondta ki Sterlinget. Még fellebbezhet, persze.