Egy iskolaigazgató helyzetjelentése

Úgy döntöttem pár gondolatot papírra vetek a beíratásokkal kapcsolatban, de nemcsak iskolám, a galántai magyar alapiskola és a környező kisiskolák viszonyát fogom elemezni, hanem megpróbálok rávilágítani a szlovákiai magyar oktatásügy helyzetére. 

Szülői dilemma: magyar iskola vagy szlovák? 

Minden pedagógus és oktatással foglalkozó szakember keresi a választ, miért dönt úgy a szülő, hogy a magyar anyanyelvű kisdiákot szlovák iskolába íratja. Az én válaszom a következő: a nem megfelelő szlovák tudását a legtöbb szülő azzal magyarázza, hogy nem tudott megtanulni a magyar iskolában szlovákul. Ebből kifolyólag gondjai voltak a továbbtanulással, az elhelyezkedéssel, a munkavállalással. Én ezt tartom az egyetlen oknak, amiért a szülő szlovák iskolába íratja gyerekét. Hiába íródnak a szakértői vélemények, melyek szerint a szlovák iskolában a szlovákul nem tudó kisgyerek óriási hátránnyal indul, nem érti az utasításokat, ráadásul megaláztatásnak van kitéve, így a személyisége is sérül. A szülő ezeket olvasva úgy gondolja, ez az ára annak, hogy felnőtt korában a gyerekének majd könnyebb lesz, mert majd tud szlovákul. Hogy végül mégsem lesz sikeres felnőtt, azt sosem a szlovák iskola számlájára fogja írni, mert sosem fogja beismerni a tévedését. 

Kisiskola vagy a „nagy” (városi) iskola? 

Sok szülő véli úgy, hogy a városi iskola (vagy a szomszédos település felső tagozattal is rendelkező iskolája) sokkal jobb oktatásban részesíti a gyerekét. Ez nem igaz abban az esetben, ha a kisiskola rendelkezik olyan pedagógusokkal, akik tisztességgel és nagy szakértelemmel végzik munkájukat. Azonban még ez sem elég, mert újra képbe kerül a szülő. Ha a szülő a városban dolgozik, kényelmi szempontból is választhatja a városi iskolát. A városról falura költöző szülők is „visszahordják” gyerekeiket a városi iskolába. 

Sokkal nagyobb gond azonban, ha a kisiskola nem tudja felkészíteni kellőképpen a gyereket az alapiskola felső tagozatára. A szülő, miután gyermeke átkerült a városi iskolába, szembesül azoknak a tanulóknak a tudásszintjével, akik elsős koruktól a városi iskolába jártak. Hónapok telnek el, míg a kisiskolából jött tanuló felveszi osztálytársai tempóját és bepótolja a hiányosságokat. Ha van kisebb gyermek a családban, akkor őt már inkább a „nagy” iskolába íratják. 

Mi lehet a gond a kisiskoláink színvonalával? Sokan nem fognak velem egyetérteni, de szerintem nem lehet a kisiskola összevont osztályában a tananyagot hatékonyan átvenni. Hiába van kevesebb diák az évfolyamban, ha összevont osztályban tanulnak, az órát meg kell osztani több évfolyam tanulói közt. És ezt csak a szakma legkiválóbbjai tudják úgy megtenni, hogy mindkét évfolyam tanulói figyelni tudjanak akkor, amikor kell, és önállóan dolgozzanak akkor, amikor a másik évfolyam tanulóival foglalkozik a pedagógus. 

Alapiskola vagy nyolcosztályos gimnázium? 

Folyik a harc a diákért az alapiskolák és a nyolcosztályos gimnáziumok közt is. És ismét a szülő kerül döntéshelyzetbe. Van, amikor az oktatás minősége a döntő, de gyakran szembesülünk azzal, hogy bár a szülő elégedett az alapiskolával, mégis átviszi gyerekét a nyolcosztályos gimnáziumba. Ebben az esetben presztízskérdésről van szó, mert a szülők bizonyos társadalmi helyzetekben úgy érzik, a gyerekkel is dicsekedni lehet, és jobban hangzik, ha azt mondhatja, hogy a gyereke gimnazista. 

Esetünkben sajnos nincs olyan, hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon. A politikusok, a társadalmi szervezetek képviselői hiába próbálják megmenteni a kisiskolákat, nem lehet. A szülők közül egyre kevesebben bíznak a kisiskola színvonalában. De nincs okuk a bizakodásra a „nagy” iskoláknak sem, elég ránézni a már többször ismertetett demográfiai mutatókra. Egy-két évtized múlva örülni fognak, ha összegyűlik egy osztálynyi elsős. A nyolcosztályos gimnáziumoknak sem rózsás a helyzetük, mert ha megnyitják a „kis” elsőt, pár év múlva a négyosztályos gimnázium első osztályában mutatkozik meg a hiány. 

Következtetések 

Polgármesterek, önkormányzati képviselők, iskolaigazgatók, társadalmi szervezetek, szakemberek bármivel érvelnek a magyar oktatásügy vagy a kisiskola mellett, a szülő dönt. 

Szlovákiában nincs jövője a kisiskoláknak, főleg a magyar tanítási nyelvűeknek, és hosszú távon a „nagy” iskolák is nagyon nehéz helyzetbe kerülnek, néhány központi fekvésű dél-szlovákiai várost kivéve. Ideje felébredni, ne kergessünk hiú ábrándokat. 

Nem a ma tanítója, szülője, politikusa felelős a kialakult helyzetért. Lassan egy évszázad telt el azóta, hogy átírták a határokat Európában,és több mint ötven év, hogy sok, ma már nagyszülő, dédszülő elhitte, hogy szlovák iskolát végezve többre viszi a gyereke. 

A szerzőről: Oláh Hajnalka, a galántai Kodály Zoltán Alapiskola igazgatója