Egy elutasítás utózöngéi

A visegrádi országcsoport felett már tartósan köröz egy nagyberuházó, s most úgy tűnik, végre kiválasztja és hivatalosan is bejelenti letelepedési helyét. Természetesen a dél-koreai Hankook Tire rangos gumiabroncsgyártóról van szó, amelynek közép-európai gyára korábban kis híján Léván lelt volna otthonra. A történet ismert, Pavol Rusko volt gazdasági miniszter az Európai Unió törvényeit is gumiparagrafusnak nézve a törvényes lehetőségeket túllépve mindent megígért a gumigyártónak. A kormány a dotáció végösszegét látva szinte az utolsó pillanatban kapott észbe, és megtorpedózta a munkahelyenként 2,4 millió koronába kerülő nagyberuházást. Az 1600 állást teremtő, 19 milliárd koronás invesztíció sorsa bizonytalanná vált, most úgy tűnik, Magyarország a befutó, bár Jirko Malchárek új tárcavezető is mindent bevet (remélhetőleg nem Rusko módjára).

Van-e a történetnek tanulsága? Először is érdemes megfigyelni, hogy a globalizáció mennyire megváltoztatta a játékszabályokat. Nem a társaságok kopogtatnak illedelmesen az országok kapuin, bebocsátást kérve, hanem a kormányok egymást túllicitálva – helyenként gyerekesen – versengenek a nagyberuházók kegyeiért. A Dzurinda-kabinet júliusi elutasító válasza viszont jelzi, még a gazdagok tányérjáról csupán morzsákat csipegető Szlovákia számára is van határ. A másik kérdéskör a külföldi beruházóknak nyújtandó állami segítségnyújtás területe. Ha úgy vesszük, már ez is fonák helyzet, hiszen nyilvánvalóan nem a nagyberuházó, hanem mi szorulunk segítségre. De hagyjuk a gazdasági paradoxonokat, inkább azon érdemes elgondolkodni, miért csak most derült ki egyértelműen, hogy Pozsonynak máig nincs kidolgozott, áttekinthető beruházástámogatási koncepciója. Ugyan már a kormány elé került egy tervezet, össze is különböztek rajta a miniszterek, azonban a Hankook Tire szempontjából ez már talán késő. Ha világosak lettek volna a játékszabályok, akkor a dél-koreai cégóriást nem kellett volna a szavahihetőségünket kockáztatva az orránál fogva vezetnünk.

A történet további olvasata: nem biztos, hogy csak a hatékony érdekérvényesítő képességgel rendelkező nemzetközi társaságok hoznak üdvözülést. Maradjunk Léva eseténél, ahol a magas munkanélküliséggel sújtott város vezetése joggal panaszkodott a mintegy 1600, elveszni látszó állás miatt. Azonban az utóbbi napokban kiderült, több német és holland cég jelezte letelepedési szándékát Léva ipari parkjában. Igaz, mindez jóval kisebb hírverés mellett történik, de nem kell autópálya-szakaszokat sem ígérgetni nekik. Ha minden jól megy, több mint ezer munkahely születik a járási székhelyen, és ezek nem lesznek okvetlenül alávalóbbak, mint a Hankook gyártószalagjai mellettiek. Negyedik megjegyzés: ha már nagyon hízelegni akarunk egy-egy külföldi nagyvállalatnak, akkor az ne a béreket leszorító összeszerelő üzemet hozzon ide, hanem fejlesztő-kutató bázist, logisztikai központot vagy a csúcstechnológiához közel álló céget. Vigyázó szemünket vessük Prágára, ahová – egyelőre nem hosszú és tömött sorban – olyan információtechnológiai társaságok érkeznek vagy érkezhetnek, mint a Dell, az Oracle és a SAP. Végezetül a pénzügyminisztérium a minap jelezte, idén a tervezetthez képest 17 milliárd koronával többel nőhet az államkassza adóbevétele. Ez az összeg önmagában majdnem annyi, amennyit a Hankook Lévára hozott volna. Vagyis a vállalkozásbarát, az adóegyszerűsítő és a korrupció-visszaszorító gazdaságpolitika fontosabb, mint egy-egy, kissé sokat követelő külföldi társaság becsábítása.