Egy egyszerű történet

Faluvég, apró ház, ki-be düledező egykori gazdasági épületek. Hetekkel ezelőtt egyszer csak megjelent egy emelőkosaras autó, a rozoga tető felé emelkedett, aztán két csippentéssel lekötötte az áramszolgáltatást. A fiúk úgy dolgoztak, mint akiknek a fogát húzzák, de a parancs az parancs, azt szidni nem lehet, mert csak megszaporodik. A pár perces munka után éppen lefelé evickéltek a kosárból, amikor a ház gazdája, Sári néne előbukkant. Kezében kistányéron tegnapi pogácsa, megkínálta vele a fiúkat, akik dörmögve vettek belőle, és vállvonogatva kommentálták, nem ők tehetnek a lekapcsolásról. Lejött a papír, meg kellett csinálni. Sári mama nem panaszkodott, bement a házba, gondosan letisztított petróleumlámpát húzott elő a spájzból és befűtött. Nem termett soha panasz az ő ajkán. Csak szomorúság van a homlokára kötve, mint egy nagy barna, soha le nem vehető kendő. Mert nem így lenne ez most, ha... Ha a Desko, az a bitang gyerek nem herdálta volna el a pénzét. De minden hónapban nyugdíj napján jön, aztán addig könyörög az anyjának, míg a járandóság tetemes részét oda nem adja neki. Merthogy állítólag a gyerekeknek kell, mert levették a segélyt, meg felment a lakbér a városi lakásban. Arra viszont nem kapott választ Sári mama, aki egész életét a dohánypajta meg a paprikaföldek kies tájékán töltötte nehéz munkával, hogy mi a nyavalyát csinálsz, fiam, mindig abban a Mondtekarló nevezetű kocsmában a villogó gépek előtt?! Erre nincs válasz, mert nem is lehet. A nyugdíj ebben a hónapban is odavan. Most állítólag valami autóalkatrészt kellett vennie a fiának, hogy tudjon a kocsival szaladgálni. A villany már lekötve, a tűzifa ugyan fogytán, de ha csak a konyhai tűzhelyen fog fűteni, akkor talán kitart még másfél hónapot. Aztán csak elmegy már a foga a télnek. A szobába már úgyse kell fűteni, az öreg már elvan magának kint, a dombon, a tévé vaksin kuporog a sarokban, a megszokott sorozatokat már nem fogja nézni. Pedig jó lett volna tudni, mi lett azzal a milliomos lánnyal, akit elraboltak. Talán majd Erzsihez átmegy, aztán ha lehet, megnézi ott. Vagy ha nem, akkor marad a szentírás, a magány meg havonta egyszer, nyugdíj tájékán a fia elmaradhatatlan látogatásai. Még szerencse, hogy a napi egyszeri ételt kihordja a falu. Azt be lehet osztani három adagra, hogy jusson is, meg maradjon is.