Edvard Beneš magyarokat és németeket érintő dekrétumai

Az utóbbi időben sokat hallani Edvard Beneš elnöki dekrétumairól, melyek alapján a magyarok és a németek jogfosztása megtörtént. De valójában melyek azok a dekrétumok, amelyek alapján a jogfosztás megvalósult?

Beneš elnöki dekrétumait, melyek pontos elnevezése „A Csehszlovák Köztársaság elnökének dekrétumai”, megelőzte az 1945 áprilisában kiadott kassai kormányprogram, melynek VIII. pontja a magyarokat és a németeket kollektív háborús bűnösnek nyilvánította. Mivel akkor az országnak nem volt parlamentje, a törvényeket az elnök jogköréből eredően dekrétumok formájában adta ki. Beneš 1945 májusa és októbere között 143 dekrétumot adott ki, melyek közül 13 közvetlenül és 20 közvetve a németek és a magyarok ellen irányult. A dekrétumok következményei voltak a népbírósági eljárások, melyek keretében minegy 75 ezer szlovákiai magyart, főleg értelmiségit ítéltek el mint háborús bűnöst, továbbá a kényszermunka és deportálások, 1946 novemberétől 1947 februárjáig mintegy 44 ezer magyart szállítottak marhavagonokban Csehországba, a Szudéta-vidékre, valamint a lakosságcsere az 1946. február 28-án aláírt lakosságcsere-megállapodás alapján. A Magyarországról Szlovákia területére önként áttelepült mintegy 60 ezer szlovákkal szemben mintegy 75 ezer magyar volt kénytelen elhagyni szülőföldjét. A Nemzetgyűlés, megalakulása után az 57/1946 sz. Alkotmánytörvénnyel az összes dekrétum érvényességét megerősítette.

A magyarokat és a németeket érintő dekrétumok közül a következők voltak a legjelentősebbek:

u az 1945. május 19-én kelt 5. sz. dekrétum – az elnyomás idején végrehajtott egyes vagyonjogi ügyletek érvénytelenségéről, továbbá a németek, a magyarok, az árulók és a kollaboránsok, valamint egyes szervezetek és intézetek vagyoni értékeinek állami kezeléséről;

u az 1945. június 21-én kelt 12. sz. dekrétum – a németek, a magyarok, valamint a cseh és szlovák nemzet árulói és ellenségei mezőgazdasági vagyonának elkobzásáról és sürgős elosztásáról;

u az 1945. június 19-én kelt 16. sz. dekrétum – a náci bűnösök, az árulók és segítőik megbüntetéséről, valamint a rendkívüli népbíróságokról;

u az 1945. július 20-án kelt 28. sz. dekrétum – a németek, a magyarok és az állam más ellenségei mezőgazdasági földjének cseh, szlovák és más szláv földművesekkel való betelepítéséről;

u az 1945. augusztus 2-án kelt 33. sz. dekrétum – a német és a magyar nemzetiségű személyek csehszlovák állampolgárságának rendezéséről;

u az 1945. szeptember 19-én kelt 71. sz. dekrétum – azon személyek munkakötelezettségéről, akik elvesztették csehszlovák állampolgárságukat;

u az 1945. október 25-én kelt 108. sz. dekrétum – az ellenséges vagyon elkobzásáról és a nemzeti újjáépítési alapokról.

A dekrétumok alapján a Szlovák Nemzeti Tanács Szlovákia területére érvényes, törvényerejű rendeleteket adott ki, melyek lényegében a dekrétumok végrehajtását biztosították.

1945 és 1948 között a szlovákiai magyarságot megfosztották vagyonától, megpróbálták minden eszközzel kitoloncolni az országból és megtörni nemzeti öntudatát, például a reszlovakizációval. A dekrétumok alapvető emberi jogokat sértettek, ennek ellenére a mai napig ott találhatók a cseh és a szlovák jogrendben, sőt a szlovák parlament 2007. szeptember 20-án megszavazta a Beneš-dekrétumok sérthetetlenségéről szóló 1487/2007sz. határozatát.

A dekrétumok szelleme a mai napig kísért és hűen tükrözi azok alkotójának jellemét, aki a párizsi béketárgyalások alkalmával kijelentette: „Én egyáltalán nem igazságokra törekszem, én politikát csinálok. És ezért olykor tudatosan követek el jogtalanságokat, az állam érdekében és személyes érdekemben.”

JUDr. Nagy Tibor ügyvéd