E-mail a börtönből

„Anyukám, cseszd meg, eszem-fakanalam megáll! Ne haragudjál, édes, hogy ilyen későn ír a te uracskád a sittről, tudom, jól felhúztad az agyad, talán a kicsikéknek is azt mondod, látjátok, apátok mire vitte. Nyugodjál meg, édes, apuci jó helyen van. Igaz, már ledolgoztam a seggem, de nem is baj, marha rendes hely ez a sitt. Mondta is a szomszédom, a Laja, hogy ide nem akárki kerül ám be, ha csak a véres pajszert találják meg nálam, biztos valami kaki helyre visznek, de szerencsére sikerült rám bizonyítani azt a lövöldözést, emlékszel, frankó dolog volt az a szerb haverokkal. A Laja még heccel is, mert őt csak egy sima bérgyilkosság miatt ültették le, oszt mégis ide került. Ja, jó, hogy eszembe jut, mondd meg az ügyvédnek, ha fellebbezni mer, kitekerem a golyóit. Ha találkozol az államügyésszel, azt üzenem neki, szívesen látom egy kis sétagaloppra idebenn. De persze csak szar... szasza... no, szóval szalsza-tánctanfolyam után, mert addig nem érek rá. Délelőtt szoliba járok, utána masszázst is lehet kérni. De ez utóbbit nem éri meg, könnyen visszajön belőlem a kaja, reggelire ugyanis mindig teletömöm magam kaviáros palacsintával, miközben az écsbiót nézem a szobában. Ezt az ímélt is csak most, az esti akciófilm után tudom megírni, most hoztak új számítógépet, aszongya a Laja, ilyen gépek csak a belügyben vannak, mondom is neki, te lüke, ez az izé, intézmény, a belügyhöz tartozik, különben is, fogja be a pofáját, ha valami kis közép-európai börtönbe akar kerülni, akkor tessék, lődözzön, gyilkoljon, raboljon otthon, de ha ide, akkor álljon össze a szerb haverokkal, az a menő, érted. Még írnék neked többet is, de szóltak, hogy most hoztak valami fejest, szintén a Balkánról.”