Doris-hadművelet

Állítólag Doris Schrödernek is nagy szerepe van abban, hogy a szociáldemokrata (SPD) kancellár az utóbbi napokban feltámadt, és nyílttá tudta tenni a holnapi választásokat. A CDU/CSU-val szembeni kétszámjegyű hátrányt a felmérések szerint lefaragta, s most a két tömb megítélése szinte azonos. Ezt nevezik politikai patthelyzetnek, amelyben jósolni lehetetlen. A kampányban Gerhard Schröder egyik aduja tehát Doris volt. Huszonegymillió tévénéző előtt szájon csókolta a szőke asszonykát, s egy hatalmas csokor kíséretében elmondta, miért szerelmes belé. Doris pedig lekoppintotta, hogyan viselkedett anno Hillary Clinton férje korteskedése során: tökéletes feleség és anya volt egyszerre. Korábban azon sajnálkozott, hogy férjuram fő riválisa, Angela Merkel nem értheti meg azoknak a nőknek a gondjait, akiknek egyeztetniük kell a család és a karrierjük között, hiszen hajadon és gyermektelen szegény. A sajtó fanyalgással vette tudomásul: a kampány teljesen amerikanizálódott, Németországban nincs hagyománya a magánélet ilyetén nyílt kitárásának.

A németek szemében a két legfontosabb gazdasági mutató a GDP és a munkanélküliség. Schröder 1998-ban és 2002-ben is ez utóbbi csökkentését nevezte egyik legfontosabb feladatának. Nos, idén tavasszal a munkanélküliség a háború utáni legmagasabb szintre ugrott, ez volt az egyik oka, hogy a piros-zöld koalíció pártjai sorozatban vesztették el a tartományi választásokat. Ami aztán kiváltotta egyébként zseniálisnak bizonyult húzását, az idő előtti voksolás kikényszerítését. A konzervatív sajtó szerint Doris mellett az volt Schröder másik aduja a kampányban, hogy elterelte a figyelmet a lényegről. 2002-ben sem az akkor is esélyesebbnek tartott CDU-t ütötte ki, hanem Amerikát. A FAZ szerint „úgy tett, mintha az USA-ban már elindították volna azokat a csapatszállító járműveket, amelyek a német katonákat Irakba viszik”, pedig a háború csak 2003-ban kezdődött. A Stoiberrel folytatott tévévitában Busht hengerelte le. Csapatának tagjai most is megengednek maguknak ilyen csúsztatásokat: Németország nem fog háborút viselni Irán ellen. Schröder most, a Merkellel szemben megnyert tévévitában sem ellenfelét rohanta le, hanem Paul Kirchhof professzort, a kereszténydemokraták pénzügyminiszter-jelöltjét. Ő elkövette azt a taktikai hibát, hogy elárulta: bevezetné a 25 százalékos egységes jövedelemadót, s megszüntetne több mint négyszáz adókivételt. Az SPD ezt jégkorszaknak, elszegényítési programnak állítja be, bár nyilvánvalóan nem az. Hiszen sokkal jelentősebb szociális szigorításokat hajtott végre eddig Schröder a saját reformprogramja keretében, ezért is került szembe pártjának egy részével.

Most úgy néz ki, sem a CDU/CSU–FDP szövetség, sem az SPD–Zöldek 90 koalíció nem tudja megszerezni a kormányzáshoz szükséges abszolút többséget. Schröder azt mondta, semmiképp sem lépnek szövetségre az új Baloldali Párttal, amely a volt keletnémet kommunistákat és az SPD-ből kiugrottakat tömöríti. Ha ez igaz, és senki sem szegi meg ígéretét, akkor csak a nagykoalíció jöhet számításba. Bár Merkel a kampányban ezt elvetette, a realitását az adja, hogy a CDU és az SPD gazdasági elképzelései sokkal közelebb állnak egymáshoz, mint az SPD és az említett új baloldal ultrabalos víziói.