Devín bank & comp.

Szlovákiai jelenség, a bulvársajtó amolyan hazai specialitása jelenik meg minden gazdasági botrány hátterében – három napig téma, majd jő az új botrány, új neveket tanulunk meg ragozni, és egyetlen ügy végére sem kerül pont. Az már afféle újságírói devianciának minősül, ha valaki rákérdez: mi van a nyolc-tízéves ügyekkel, hol van az Indiagate 20 millió dollárja, ki emlékszik már arra, hogy volt egy Michal Kováč által jegyzett Tatragate, és kit érdekel ma már, mi is történt a hamis ezerkoronás védjegyekkel és az egyik, azóta már halott főszereplő gyilkosságának felderítésével. Valami dereng még, de a részletekre már senki nem kíváncsi. Rejtő Jenő után szabadon akár „részletletagadásról” is beszélhetnénk.

A gond nem az, hogy nincsenek megfelelő jogszabályok, még csak az sem, hogy ne lenne elég károsult, akinek igenis érdekében áll az ügyek kivizsgálása. A gazdasági rendőrségtől kezdve a bíróságokig ugyanis nem a tehetetlenség áll a cselekvésképtelenség hátterében, hanem a szándék. E sommás kijelentést alátámasztandó jöjjön egy-két adat. Az elhíresült gabonakiviteli botrány alapja maga az enge-délyezési eljárás. Az ország felelősei úgy döntenek, csak bizonyos meny-nyiségű gabonát lehet kivinni határon túlra. A józan ész az diktálná, hogy a gabona szépen átmegy a vámkezelésen és a megállapított mennyiségi határnál azt mondja a vámhivatal: Stop! Nos, ez nem így működött. A gabona kivitelére engedélyt kellett kérni, és a mai napig nem tudni, milyen kritériumok alapján valaki megkapta, valaki meg nem. A botrány nem ebből lett, hanem abból, hogy az engedélyezett kvótán túl is exportáltunk gabonát. Tehát az engedélyezők zsebének kicsi volt a keret.

A Devín bankról minden háromnál tovább számolni tudó köztisztségviselő tudta, hogy nem tiszta bank. Tudta, hogy nem teljesíti a minimális tartalékok kvótáját, tudta, hogy mesterségesen lett nyereséges. A könyvelésbe ugyanis bekerült egy behajthatatlan kintlévőség korrekciós tartalékok nélkül, a kötelezettségekből pedig kimaradt egy ugyanolyan jellegű bolt. Ha a kintlévőség kezelése szokványos módon történt volna, a bank 1999-ben nem 23 milliós plusszal, hanem 2,5 milliárdos mínusszal zárt volna. Ugyanezen bankról a kormányzat legalább másfél évig tudta, hogy bajok lesznek vele. Ennek ellenére – ugyan nem közpénzekből – szanálták a bankot, hogy egy évvel később még rosszabb sorsa jusson. A bankfelügyelet azzal érvel, hogy a törvényes lehetőségeivel élt és nem mehetett tovább – bár az Agrobank esetében tovább mehetett, és hozzányúlhatott a banklicenszhez. A kormányzat pedig azt állítja, segíteni akart. Nézzük kicsodán. A bankot a szakszervezetek és az Apis nevet viselő energetikai társaság alapította. Később orosz tőke került a pénzintézetbe. Az Apis azonos azzal a Košo-van nevű úriember által vezetett céggel, amelynek a Szlovák Villamos Művekkel mai napig lezáratlan ügyei vannak. Košovan mérnök pedig azonos azzal az úriemberrel, aki a villamos művek élén állt, sikeresen 73 milliárdos cash-flow hiányba kergetve a céget. Sőt azzal is, aki a pöstyéni fürdő és Mečiar-közeli felesége által elhíresült Martinkát váltotta fel. No hol? Hát a Devín bank élén! Tegyük még hozzá, hogy Ko-šovan nagyon örült volna a Mohi Erőmű 3. és 4. blokkjának – a 80 milliárdos beruházás rendbe rakhatta volna a bank szénáját. Ebben az ügyben támogatóra talált az energetikai lobbi és Fico személyében.

A bank végül csődeljárás alá került, de a talmi parlamenti viták közepette a furcsa módszerek nem fejeződtek be. A bank egy éve nem bank – de csak novemberben fejeződött be a radioaktív nyersanyagokkal folytatott, orosz államadósággal kapcsolatos ügylet. S mintha nem lett volna elég, legyen egy kis rituális tánc: Milan Horvátot, a betétvédelmi alap egykori elnökét azzal vádolták, hogy nyomást gyakorolt a Devín bank felszámolóira, miközben csak hitelezőnek tartotta a 8,5 milliárdos betétkifizetések után az alapot. A bankot meg adósnak. S ez az adós most újabb 1,5 milliárdot veszített a deblokációs sztori áttekinthetetlen utalási zűrzavarában. Véletlenül?

Lehet, hogy a tisztelt olvasó már a fejét fájdítja az áttekinthetetlen szálak miatt. Pedig az előbb leírtakra csak egy kifejezés létezik: felszín. Nos ezek után vajon ki hiszi el, hogy a „részletfelejtéses” módszer, a botrányok lassú eltussolása csak a véletlen műve?A szerző a Szabad Európa munkatársa