Demokrata-e a magyar?

Meg persze a végső arányok, ami hát meghatározó lehet a következő négy év szempontjából. Egyfelől. Másrészt ugyanezek a számok adhatnak választ az elmúlt hetek, hónapok egyik legnagyobb kérdésére. Arra tudniillik, hogy most akkor demokrata-e a magyar, vagy sem.

„Demokratának lenni mindenekelőtt annyit tesz, mint nem félni” – írta ugyanis annak idején Bibó István. És maradjunk is most ennél a definíciónál. Hiszen jogosan beszélünk arról, hogy demokratának nevezhető-e az, aki támogatja az alkotmány totális átírását (és folyamatos újbóli átírását), a fékek és egyensúlyos rendszerének gyengítését, a protekcionista politikát vagy akár a magánnyugdíj-pénztárakban lévő pénz átirányítását a központi költségvetésbe. De felvethető – nem kevesebb legitimitással –, hogy demokrata-e az, aki a 2002 és 2008 között valóban katasztrofális kormányzás szereplőit felvonultató ellenzéket akarja visszahozni, feledve borzalmas gazdaságpolitikát, nehezen értelmezhető személyzeti politikát, megannyi ferdítést. Mi több, beszélhetünk a jelző használatának jogosságáról azok esetében is, akik illegitimnek mondják annak a kormánynak a lépéseit, amely – hogy a választási rendszernek köszönhetően, vagy sem, tulajdonképpen mindegy – kétharmados parlamenti támogatással irányítja az országot.

Szóval, ne menjünk bele ebbe, térjünk inkább vissza Bibóhoz és a félelemhez. Meg a választáshoz, amely erről árulkodhat. A helyzet ugyanis az, hogy a mostanság megjelenő felmérések (de igazából már jó ideje így van ez) arról árulkodnak, hogy az a Fidesz, amely egyébként politikai és gazdasági lépéseivel feltehetőleg csomó embert akasztott ki ebben az országban, most is ugyanolyan egyértelműen a legnépszerűbb párt, mint volt négy éve. És miként akkor, most is egyetlen kérdés tűnik jogosnak választási szerepléséről: meglesz-e ismét a kétharmada.

Csakhogy erre jön az az ellenzéki válasz, hogy mindez tévedés, a Fidesz nem ennyire jó, egyszerűen rettegésben tartja az embereket, akik nem merik vállalni ellenérzéseiket, mert féltik a munkahelyüket, gyerekük jövőjét stb., stb., stb.

Hát ez a talány oldódik majd meg a jövő héten. Feltételezve persze, hogy a magyarok bíznak a szavazás titkosságában – és miért ne feltételezhetnénk. Ha a Fidesz ismét elsöprő lesz, akkor a magyarok igenis szeretik az elmúlt négy év demokratikusnak azért csak erős fenntartásokkal nevezhető húzásait, de legalább nem félnek. Ha az eredmény szorosabb, akkor viszont piszok nagy baj van. Akkor ugyanis itt félelem van, a magyarok pedig gyengék ahhoz, hogy ezzel szembeszálljanak. Tehát nem demokraták.

A fene se tudja, melyik a rosszabb.

A szerző magyarországi publicista