Délkelet-Ázsia kezében a sorsunk

Délkelet-Ázsia azon kívül, hogy a nagyhatalmi érdekek metszéspontjában terül el, önmagában is komoly erőt és potenciált képvisel a nemzetközi kapcsolatokban. Köszönhető ez mindenekelőtt a rendkívül gyors gazdasági növekedésnek, hiszen ez a mutató az egyik legmagasabb – ha nem a legmagasabb – a világ makrorégiójai közül.

Érvényes ez mindazok ellenére, hogy Délkelet-Ázsia az elmúlt években számtalan problémát, köztük egy globális kihatású krízist élt át. Természetesen – minden optimizmus ellenére – még ma sem állítható, hogy a régió államainak gazdasági fejlettsége megközelítené a fejlett országokért, de növekedési rátái sokkal magasabbak. Egyébként a szédítő fejlődés egyik kézzelfogható demonstrálása, hogy szinte gombamód szaporodnak a felhőkarcolók, amelyek újabb és újabb magassági világrekordokat döntenek meg.

A Föld legmagasabb adminisztratív épülete korábban a malajziai fővárosban, Kuala Lumpurban volt található, de mára már a cím „átköltözött” Tajvanra, amelyet minden valószínűség szerint a kontinentális Kína követ majd. Márpedig ez akkor is imponáló, ha az épületek nagy részét reálisan képtelenek kihasználni – mindez egyébként rámutat az ottani fejlődés fonákságaira és ellentmondásaira is.

A gazdasági fejlődés még számos olyan tényezővel párosul, amely emeli a régió szerepét a nemzetközi kapcsolatokban. Ezek közé tartozik például a geopolitikai fekvés is. Délkelet-Ázsia hidat képez a Föld legnagyobb hatalmi potenciállal rendelkező olyan térségei, országai között, mint Dél-Ázsia, India, valamint Kelet- és Északkelet-Ázsia, Kína, Japán és a Koreai-félsziget. Ezenkívül nagyon fontos tranzitcsomópont is, hiszen például a Perzsa-öbölből Északkelet-Ázsiába, elsősorban Japánba és Dél-Koreába, de egyre nagyobb mértékben Kínába is szállított kőolaj nagyjából 90 százaléka épp a térség tengeri közlekedési útvonalain keresztül jut el a japán, koreai és kínai kikötőkbe. Márpedig ha figyelembe vesszük, hogy Japán több mint 90 százalékban szorul erre az importkőolajra, megértjük, mekkora hatalomról van szó.

A régió saját külpolitikai potenciáljának kibontakozása azonban egy rendkívül fontos akadályba ütközik: a már említett tényre, hogy szinte minden fontosabb globális aspirációval bíró nagyhatalomnak komoly érdekei vannak Délkelet-Ázsiában. Egyébként épp e nagyhatalmi érdekek ellensúlyozása érdekében próbálnak a térség országai szorosabban együtt-működni, elsősorban a legfontosabb regionális szervezet, az ASEAN keretében. Ennek a legfontosabb hátulütője azonban, hogy a régió államai között is vannak ellentétek, elsősorban regionális ambícióik, történelmi feszültségek, vallási és etnikai problémák, továbbá megoldatlan területi viták következtében.

Talán a Föld egyetlen régiójában sincs annyi megoldatlan területi vita, mint épp Délkelet-Ázsiában, ráadásul egy-egy területre vagy szigetcsoportra többen is igényt tartanak, tehát nem csak kétoldalú problémákról van szó (tipikus példa például a Spratly szigetcsoport, amelynek egészére vagy valamely részére Kína, Indonézia, Malajzia, Vietnam, Brunei és a Fülöp-szigetek is igényt tart). Természetesen nem használ a térség stabilitásának például Vietnam és Thaiföld presztízsküzdelme a befolyásért, vagy az állandóan a szétesés határán lavírozó Indonézia sem (egyébként a katasztrófa által leginkább sújtott indonéz tartományban, Acehban működik az egyik legintenzívebb szeparatista mozgalom). Érdemes azonban komolyan foglalkozni még a már említett nagyhatalmi érdekekkel.

Délkelet-Ázsiában elsősorban a következő hatalmaknak vannak komoly érdekeik: Kína, India, Egyesült Államok, Japán és Ausztrália. Talán első látásra megalapozatlannak tűnik, hogy Ausztrália is ebbe a kategóriába került, de figyelembe kell venni, hogy az ausztrálok az egyik legfontosabb hatalmi tényezőt képezik a régióban. Geopolitikai okoknál fogva ugyanis Ausztrália biztonságát csak úgy lehet közvetlenül fenyegetni, ha a potenciális ellenfél előtte ellenőrzése alá vonja Délkelet-Ázsiát. Ennek következtében Ausztrália biztonsági érdekeinek és regionális külpolitikai aktivitásainak zöme épp Délkelet-Ázsiára irányul.

Kétoldalú biztonsági szerződéseket kötöttek például Indonéziával, amely ausztrál szempontból kulcsfontosságú ország, de katonailag is erősen jelen vannak minden olyan misszióban, amely stabilizálja a térséget. Nem szabad elfeledni, hogy a kelet-timori konfliktus idején Ausztrália vezette a békefenntartó erőket az országban.

A következő „játékos”, akinek a szerepe még tovább fog növekedni, Kína. Délkelet-Ázsia a pekingi befolyás elsőszámú célterületei közé tartozik, amit tovább erősít a térségben lévő kínai közösségek jelenléte. Azon kívül, hogy a délkelet-ázsiai kínai kisebbségek számszerűleg is komoly erőt képviselnek, Malajziában például a lakosság körülbelül 30 százalékát, még fontosabb a gazdaságban elfoglalt helyük, hiszen már hagyományosan közülük kerül ki a kereskedő és üzleti réteg nagy része.

A növekvő kínai befolyás lehetséges ellenpólusai közé sorolhatjuk az Egyesült Államokat és Indiát, a térségbeli országok közül pedig főleg Vietnamot, amelynek évszázados ellentétei vannak északi szomszédjával, és 1979-ben a két ország háborút is vívott – vietnami győzelemmel. Azóta azonban az erőviszonyok lényegesen Kína javára változtak, ezért Vietnam elsősorban az USA-nál keres ellensúlyt Pekinggel szemben.

India potenciálja Délkelet-Ázsiában az elkövetkező évtizedekben fog kirajzolódni, de Delhi már jelenleg is intenzíven dolgozik kapcsolatrendszerének térségbeli kiterjesztésén. Az indiaiak számára elsősorban Szingapúr, Indonézia és Vietnam lehet fontos, elsősorban stratégiai okokból, Kínával szembeni ellensúlyként – ennek egyik jele például közös hadgyakorlatok rendezése.

Japán számára a legfontosabb, hogy a Délkelet-Ázsián át vezető hajózási útvonalak – így saját kőolajellátása – nyitottak és biztonságosak maradjanak, ezért Tokió az egyetlen olyan hatalomhoz közelít, amely képes hatékonyan ellenőrizni őket: az USA-hoz. Mindazonáltal ha a jövőben a japánok kételkednének a térségbéli amerikai potenciál hatékonyságát illetően, két lehetséges utat választhatnak: kiépítik saját haderejüket, hogy aktívabban legyenek képesek befolyásolni a Délkelet-Ázsiai eseményeket, vagy közelednek Kínához. Ez utóbbit az USA-nak mindenképp meg kell akadályoznia, különben összeomolhat az egész kelet-ázsiai amerikai befolyás.

Látható, hogy Délkelet-Ázsia sokkal fontosabb helyet foglal el a nemzetközi kapcsolatokban, mint az első látásra tűnik. Bizonyos esetekben még az is érvényes, hogy a térségben dőlhet el a nemzetközi kapcsolatok további alakulásának sorsa. Ezért pedig már érdemes követni a fejleményeket.

A szerző külpolitikai elemző