Decentralizáció = fejetlenség?

A napokban két olyan helyi csinovnyiknak sikerült országos ismertségre szert téve negatív kontextusban tematizálni az egész MKP-t, akiknek létezéséről korábban csak családjuk és szűkebb pátriájuk tudott. Hisz – most már! – ki ne ismerné Szöllös „iskolabezáró” Jánost, és Jurás „azonnalírtamaközútkezelőnek” Gábort, s aki őket pár hónappal megelőzte, a komáromi Szabó „drágaakétnyelvűség” Bélát. Az alaphírt valószínűleg egyik név kapcsán sem kell közölni, hisz azonnal vezető hírré léptek elő a fősodorbeli médiában, a közösségi médiát pedig rég nem látott shitstorm borította el, főleg a peredi táblacsere esetleges büntetőjogi következményeiről szóló híreket követően. Olyan emberek Facebook-üzenőfalán is látni ezzel kapcsolatos tartalmakat, akik korábban csak kiskutyákat és Youtube-videókat osztottak meg. A kétnyelvűség cool. Amit Mága Zoltánnak, Vadkerti Imrének és Csocsesznek együtt sem sikerült elérni a kampányrendezvényeken, azt könnyűszerrel megoldotta a megyei alelnök és az alpolgármester: az MKP újra aktívan jelen van a közbeszédben. Gondolom, más sem hiányzott nekik a megyei választások előtt két héttel... Szöllös ügyének van egy általános érvényű, rendkívül elszomorító üzenete is, s álljon itt ez önbírálatként is: szemben a parlamenttel, a szintén milliókról döntő megyei közgyűlések annyira nincsenek a sajtó nagyítója alatt, hogy megeshet, egy augusztusi, sorsdöntő szavazásból csak októberben lesz ügy, görbe tükör ez az egész felvidéki magyar sajtónak. Ami viszont pártspecifikus, az az utólag felcsapó, most nevén nem nevezendő matériának az eltakarítása. Ez viszont spin doctorokért kiált. A pártvezetés napokig hallgatott, a megyei vezetés pedig – nem tudni, hogy az országos központtal egyeztetve-e – kiadott egy olyan sajtónyilatkozatot, amelyről legfeljebb annyi lehet az olvasó véleménye utólag, hogy bár ne tette volna. Az is rendkívül szerencsétlen volt, ahogyan a felső vezetés izmozni próbált, személyi következményeket helyezve kilátásba, aztán rá kellett jönnie: csak ajánlást fogalmazhat meg, de a képviselőjelölt tisztségeiből való elmozdítására nincs eszköze. Azaz egy, a párt számára emblematikus terület, az anyanyelvi oktatás terén történt faux pas (vagy ez több annál?) maradt következmények nélkül. Ugyanígy nehezen hihető, hogy az ugyan más megyében, de Peredtől csak egy járással arrább korteskedő Berényi Józsefhez nem jutott volna el a táblaügy híre, hisz függetlenül attól, hogy most Nagyszombat megyefőnöki székéért kampányol (bár tegnap döbbenettel olvastam, hogy második szeretne lenni, hasonló szellemű nyilatkozatot mondjuk Usain Bolttól nem hallottunk a moszkvai atlétika-vb előtt, botor módon én azt hittem, nyerni szeretne), úgy vélem, pártelnökként azért egy-két meleg szót mondania kellett volna gyorsíró beosztottja kapcsán. Vagy azt, hogy ez egy törvénytisztelő fickó, és álljon példaként minden MKP-s hivatalnok előtt; vagy azt, hogy amit Jurás Gábor produkált, az a szervilizmus iskolapéldája, és más MKP-sok ne csinálják. De ha már Berényi a táblasrófolásban korábban maga is tevőleges szerepet vállalt, mindenképp mondania kellene valamit. E kézirat nyomdába adásáig nem mondott, pedig a párt számára az emblematikus kétnyelvűség terén történt ballépés. A megyei választások azt is jelentik, hogy a párt olyan képviselői is reflektorfénybe kerülnek, akik eddig egyáltalán nem kaptak sajtónyilvánosságot, vagy csak a helyi lakájmédiában. Az MKP parlamenten kívüli pártként beszűkülő kommunikációs terét egy személy, a pártelnök töltötte ki, ő vált a párttartalmak fő megjelenítőjévé. A rozsnyói és a peredi példa egyaránt azt mutatja, hogy az alsóbb szinteken megmutatkozó káderhiány, illetve a helyi politikusok (kommunikációs) felkészületlensége egy decentralizált pártszerkezetben könnyen a fejetlenség látszatát keltheti.