Csontváz a szekrényben

Prága a legutóbbi futamban is több lóhossznyival megelőzte Pozsonyt; a pártállami titkosrendőrség üldözöttekről és üldözőkről vezetett nyilvántartását úgyszólván teljesen hozzáférhetővé teszi. Szlovákiában e tekintetben még ott tartunk, hogy ha egy újságíró bármelyik vezető politikust pártja besúgógyanús parlamenti képviselőjéről faggatja, a megkérdezett rövid úton szőnyeg alá seperheti a kérdést, mondván, a Szlovák Köztársaságban hatályon kívül helyezték a lusztrációs törvényt. A politikusok között e tekintetben legfeljebb annyi a különbség, hogy van, aki rühelli ezt az állapotot, és van, aki büszkén közli, nálunk törvény tiltja az erkölcsileg bekudarcoltak néven nevezését. Mellébeszélnék, ha állítanám, hogy a politikai spektrumnak abból a részéből származók hivatkoznak diadalittasan az átvilágítási törvény hiányára, akiket e formulával illetünk: pártjuk a nem standard pártok csoportjába tartozik. Az pedig a politikai sunyiság netovábbja lenne, ha ma is arra hivatkoznánk, amire 1998 késő őszéig még emelt fővel hivatkozhattunk: a lusztrációs törvényt Mečiar csapata dobta szemétkosárba. A Szlovákiában (és ennek keretében szlovákiai magyar vonalon) tisztánlátást igénylők és a pártállam által megalázottak megérdemelnék, hogy az elmúlt 40 hónap alatt a parlamentben, az átvilágítás tárgykörében legalább egy bátortalan kísérlet történjék. Se bátor, se bátortalan próbálkozásról nem tudunk. Csehország nemcsak abban különbözik Szlovákiától, hogy ott 36 koronáért lehet dollárt venni, nálunk pedig lassan már 50-ért se. Persze, Csehországban is voltak, akik ódzkodtak az ŠtB iratai közzétételétől. Petr Uhl is közéjük tartozik. Tudjuk róla, hogy 1968 és 1989 között Csehszlovákiában politikai elítéltként ő ült legtöbbet pártállami börtönben. De mekkora a különbség közte és azok között, akik a szövetségi állam kettéválásának szinte másnapján hatályon kívül helyezték a lusztrációs törvényt! Uhl, az örök humanista attól tart, a több tízezres listán esetleg olyanok is szerepelnek néhány tucatnyian, akik nem érdemlik meg, hogy erkölcsi hullákkal egy napon említtessenek. A törvényt a jogrendből kiiktatók viszont azokat óvják, akik a hatalom kiszolgálóiként embertársaik bajba juttatásában jeleskedtek. Akik Szlovákiában 40 hónap alatt tehettek volna valamit, de semmit se tettek, minőségileg valahol a senki földjén tartózkodnak. A csontváz pedig továbbra is ott zörög a bádogszekrényben.