Csodálkozunk, hogy Pavol Rusko csodálkozik

Mennyi támogatást oszthattunk volna ki – sóhajtott fel Pavol Rusko gazdasági miniszter, amikor kiderült, hogy a költségvetés tavaly a tervezettnél jóval kisebb hiánnyal gazdálkodott. Na azért a Kánaán még nem érkezett el, 2003-ban veszteséges költségvetés képében jócskán raktak újabb terheket a jövendő generáció nyakába, csak valamivel kevesebbet, mint tervezték. Az állítólag liberális miniszter pedig a „fiúk, jó úton vagyunk, csak így tovább!” felkiáltás helyett felettébb savanyú képpel állt a kamerák elé, mondván, hiába akarták, nem jutott elég a támogatásokra. No lám, kaptuk fel a fejünket, csak nem az a miniszter szólt, akinek épp lapulnia kellene a támogatások hallatán. Mert ő nem lehet abban biztos, hogy már elfelejtették neki a Roman fiúknak juttatott idegenforgalmi luxustámogatást. Ennél sokkal nagyobb szégyen, hogy ötödik hónapja nem képesek lezárni a tavalyi idegenforgalmi pályázati program értékelését. Kósza hírek szerint az események ilyen alakulása éppen a miniszter úr számlájára írható. Miért akar több támogatást osztani olyan, aki még a meglevőt sem tudja rendesen menedzselni. Rusko felháborodásának lehet egyéb oka is. A gazdasági miniszterek tanácsa átdolgozásra visszaadta neki a vállalkozói környezet javításával kapcsolatos javaslatait. Ivan Mikloš szerint ugyanis hiányoztak belőle az adminisztrációs terhek csökkentésére irányuló intézkedések (pedig ezek liberális követelések), szerepeltek viszont olyanok, amelyeket már tartalmaz a kormány idei munkaterve. Márpedig Ruskóval ilyen nyíltan ellenkezni nem kifejezetten politikai életbiztosítás, ilyen húzás után minden politikus jól teszi, ha figyelemmel követi a Markíza esti híradóját. Az ugyanis egy kis leckéztetés érdekében nem csinál gondot apró csúsztatások miatt. Ezt az elmúlt hetekben egy MKP-s miniszter és egy lobbista is megtapasztalhatta. A napokban azért a gazdasági minisztérium háza tájáról használható információk is érkeztek. Egy gazdaságpolitikai stratégiai anyag helyre rakta az elmúlt hónapok túlságosan optimistára sikeredett képét a prosperáló Szlovákiáról. Eszerint gazdasági teljesítőképesség szempontjából 2002-ben szerencsésen túljutottunk az uniós átlag felén. A növekedő dinamikának köszönhetően 2013-ra várják, hogy túllépünk a 75 százalékos szegénységi (vagy ahogy ők nevezik: versenyképességi) küszöbön. Ez mégiscsak belátható perspektíva, a 75 százalék már majdnem burgenlandi színvonal. Persze statisztikával nehéz jóllakni. Pozsony nyilván fél generáció múltán is jóval több lehetőséget nyújt majd, mint más régiók, de reméljük, a helyzet máshol is változik. Például annak köszönhetően, ha a kormány valóban megvalósítja Mikloš e heti javaslatát, amely szerint ezentúl milliárdos állami injekciókra csak az a külföldi beruházó számíthat, amely nagy munkanélküliséggel sújtott területen telepszik meg. Ez a magyarok szempontjából ideális lenne, így reméljük, az MKP megfelelő súllyal támogatja. Ennek köszönhetően talán még a Dunaszerdahely–Érsekújvár utat is előbbre csalhatja, mondjuk, egy évecskével. A Koalíciós Tanács ülésén elhangzott, a 2006 nyereségnek számít. De még mindig érvényes a politikai közhely, hogy nincs akkora dolog, amit a választások utánra ne lehetne megígérni. Ha a zsolnai autópálya építését fel lehetett gyorsítani a beton kötési sebességére, talán Dél-Szlovákiában is lehet nyerni egy kevéske időt.