Csak azért is szlovákba!

Megkezdődött a tanév, több mint félmillió diák ült be újra az iskolapadokba Szlovákiában, közöttük magyar gyerekek tízezrei – sokan szlovák iskolában. Ha vegyes házasságból jönnek, azért, ha „színmagyar” családból, azért. Ha szórványban élnek, azért, ha tömbben, akkor azért. Azért, mert így jobban érvényesülnek, jobban megtanulnak szlovákul, minimum kétnyelvűek lesznek, vagy úgymond nem lesz problémájuk az életben abból, hogy magyarok. Ürügy mindig akad, bármely élethelyzetben bárki meggyőzheti magát (aztán győzködheti erről környezetét), miért jobb a magyar gyereknek a szlovák suli. Pedig magyar szülő ebben az országban sem józan ésszel mérlegelve, sem az érzelmeire hallgatva nem dönthetne úgy, hogy jobb lesz gyerekének a szlovák iskolában. Mert ugye – elmondtuk ezerszer, de ismétlés a tudás anyja – semmilyen hiteles statisztika nem árulkodik arról, hogy a magyar gyerek a szlovák iskolával jobban érvényesülne. Ellenben ott van több száz személyes példa minden régióban, hogy magyar iskolával a háta mögött úgymond „sokra vitte” valaki, orvos, atomtudós, üzletember, egyetemi tanár, parlamenti képviselő, élsportoló, színész stb. lett belőle. A szlovákiai magyar elit túlnyomó többsége magyar iskolát (utána meg szlovák egyetemet) végzett. Pont. És akkor még nem szóltunk a könyvtárnyi pedagógiai szakirodalomról, mely szerint a gyermeknek az anyanyelvén a legjobb elsajátítania az ismereteket. Eddig a tények, de érzelmi oldalról közelítve még egyértelműbb a helyzet: hogyan nézhetnénk szüleink, nagyszüleink szemébe, akik közül sokan átestek jó pár meghurcoltatáson, mégsem tagadták meg magyarságukat. Mi meg – amikor szinte semmi hátrány nem érhet – önként és dalolva adjuk fel identitásunkat (illetve a gyerekünkét) sosem igazolt vélt előnyökért. Egy rögeszmével állunk szemben, és aki ezt a fejébe vette, tanítanának bár a magyar iskolában Nobel-díjasok, úgyis szlovákba adja a gyerekét, mert jobban érvényesül, és kész. Hiába veri ki a szemét egy tucat személyes példa a saját környezetében is. Csakhogy a szlovákba íratott gyerekből nagy eséllyel szlovák lesz (az unoka meg megnyikkanni sem tud majd magyarul) vagy gyökértelen és identitászavaros egyén, aki természetesen írni-olvasni sem tud majd magyarul, nemhogy kétnyelvű lenne. Persze mindig vannak szabályt erősítő kivételek. De ezek nem mentik fel a szülőket. Ha a rögeszmébe kapaszkodva szlovákba adják a gyereküket, jó eséllyel szlovákot is csinálnak belőle (még nagyobb eséllyel az unokából), de sikeresebb embert nem. Nyilván egyesek pontosan ezt akarják, de nyíltan ők sem merik ezt beismerni, sokszor még önmaguknak sem, ezért jön az ürügyek sorolása, önmaguk és mások győzködése. Mi, a rögeszme élő cáfolatai meg nem tehetünk mást, mint újra és újra elmondjuk: nincs igazatok. A szerző a Comenius Egyetem Politológia Tanszékének oktatója és a Híd frakcióvezetőjének gazdasági tanácsadója