Csak az MKP-n múlik

Rámutattunk arra is, az elosztott pénz nagyobbik része közvetlenül az MKP-hoz kötődő szervezeteknél köt ki. Amikor kértük a pártot, avasson be bennünket a jelölés mechanizmusába, ingerült és elutasító választ kaptunk, miután azonban leírtuk, hogy a folyamat átláthatatlan, ezt alattomos támadásként értékelték. Pedig lehetett volna máshogy is. Ha például az MKP nem ért egyet azzal, hogy a múltban akár Szlovákiában, akár Magyarországon átláthatatlan módon és politikai alapon zajlott a kultúrára szánt pénzek elosztása, most megtehetné, hogy egy jobb példát mutat be. Mindenkinek, aki eddig rosszul csinálta. 
 Az MKP vezetése ezzel szemben azzal válaszolt a visszaélésgyanúra, hogy emlékeztetett, mennyi botrány övezte A. Nagy László, a Híd által jelölt kisebbségi kormánybiztos működését évekkel ezelőtt. Nem könnyű elhinni, de ezek szerint az MKP-ban komolyan gondolják, hogy a visszaélésgyanúra a legjobb válasz rámutatni, korábban is voltak visszaélések, mások részéről is. Ezzel közvetetten nem saját bűnösségüket bizonygatják? 

Az MKP vezetése nem cáfolta, hogy a párt országos elnöksége jelöli ki az intézményeket, amelyek a forintmilliókat kaphatják. Viszont még csak a látszatát sem akarja kelteni annak, hogy elfogulatlan testületre bízná ezt a jelölést – pedig ez lehetne az MKP által oly sokat emlegetett önkormányzatiság felé tett egyik első lépés. Persze, ez még nem zárná ki feltétlenül, hogy rossz döntések születnének, de legalább egy demokratikus struktúra jönne létre, amelyet aztán lehet korrigálni. Most ilyen struktúra nincs, pártpolitika van csak, semmi más. Pedig csak és kizárólag az MKP-n múlik, hogy az adott lehetőségeken belül teszünk-e egy lépést az önkormányzatiság felé, vagy maradunk a régi, „jól bevált” módszereknél. 

Ezért aztán a Bethlen Gábor Alap támogatásairól szóló ügy túlmutat önmagán, és arról is szól, hogy amikor végre saját kézbe kap valamit a szlovákiai magyarság, mit tud kezdeni vele. Például hogy a köz elé tárja-e az ügyeket, amelyek a közt érintik, hogy azok intézésébe beleszólhasson más is a pártpolitikusokon kívül. Ez pedig egyáltalán nem jelentené, hogy – tegyük fel – a Csemadok kiszorulna a nemzeti jelentőségű intézmények közül. Viszont az egész folyamat átlátható feltételek mellett zajlana, és esetleg olyan szervezetek is esélyt kapnának, amelyek eddig nem kaptak. Vagy a civilek is csak akkor jók, ha felszállnak a pártvonatra? 

Az MKP elnöke szerint a párt a választások előtt inkább a választókat érintő kérdésekkel szeretne foglalkozni. 

Mintha annak a pénzcsomagnak a szétosztása, amelyet a magyar kormány – felettébb nagylelkűen – felajánl a szlovákiai magyaroknak, nem a választókat érintené. Mintha a hazai magyar kultúra helyzete nem a választókat érintené. Épp ez, amikor az embereknek választaniuk kell, lenne a legalkalmasabb időpont, hogy a párt bemutassa, túl tud lépni saját árnyékán, példát tud mutatni. 
Egyedül rajta múlik.