Csak az a szép zöld gyep...

„Csak az a szép zöld gyep, csak az fog nekem hiányozni” – mondta el legalább tucatszor anno Leopoldi bácsi egy számomra máig feledhetetlen gyerekfilmben. Hát szépen is zöldül a gyep, itt falun is, pláne ha gondozza azt igen nagy figyelemmel a gazdája. Olyan számára a ház elotti gyep, mint egy cégér, mert hát ezzel foglalkozik az istenadta lehetoségek között, kertet épít és tervez, közterületek beteg fáit és növényeit gyógyítgatja. Már ha akad megrendelés, mert ugyancsak sanyarúan állunk errefelé az ilyesmire fordítható pénzekkel. Meg is látszik.

De vissza a gyephez. Mert azzal most ám nagy dolog történt. lgy az ünnepek utáni egyik reggelen arra lett figyelmes a cégérére vigyázó gazda, hogy valamilyen jótét lélek fáradt gépolajjal szépen végiglocsolta az évek óta gondosan ápolgatott gyepet. Ott díszelgett a harsány zöldben a fekete, otromba csík. Ha vehemensebb típusú ember lenne, akkor mindjárt rendort hívott volna, végül is kára keletkezett, a szándékos környezetszennyezésrol nem is beszélve.

Csakhogy emberünk nem az a fajta, aki vehemensen áll a dolgokhoz, mert attól ugyan a fu nem no ki újra, zöldebb se lesz, az olaj meg addig még jobban beszivárog a földbe, amúgy is esore áll, még a végén a kútba vinné a mocskot. Nincs hát düh, inkább ásót fog, kiszedi és gondosan eltávolítja, megsemmisíti az olajjal megcsúfolt füvet, tesz helyére tiszta földet, vet belé új magot, aztán majd türelmesen öntözi, nyírja, hogy olyan legyen mint azelott. Hogy mi járhat a fejében? Tán csak annyi, bolond világ az, amikor már a gondosan ápolt füvet is irigyli az egyik ember a másiktól. lgy ünnepek után pedig úgyis dolgozni kell. Csak ez a falu, ez azért nem volt ilyen valaha.

Csak az a szép zöld gyep, csak az fog nekem hiá-

nyozni...