Ciprus: a zöldvonalon túl az EU

Legutóbb Bülent Ecevit kormányfő jelentette ki, hogy Törökország annektálhatja Ciprus török részét, ha a görög szigetrész kormánya az Európai Unió tagjává válik. A ciprusi görögök az EU-s csatlakozástól olyan megoldást várnak, amely politikai stabilitást és gazdasági prosperitást hoz számukra.

Az Európai Unió a politikai problémák ellenére is támogatja a tízezer négyzetkilométernyi szigetországot, amelynek 37 százaléka török megszállás alatt van. Romano Prodi, az Európai Bizottság elnöke október végi nicosiai látogatása alkalmából hangsúlyozta, hogy a ciprusi probléma rendezése nem feltétel az európai uniós csatlakozáshoz, de előnyt jelenthet. „Ciprus csatlakozni fog az Európai Unióhoz, és a tagjelölt országok első körében van” – jelentette ki Prodi.

A probléma megoldása elsősorban Rauf Denktas, a 78 éves ciprusi török vezető kezében van, aki 1983-ban egyoldalúan kikiáltotta az Észak-ciprusi Török Köztársaságot (KKTC), amelyet csupán Ankara ismer el. A veterán Denktas ugyanakkor folyamatosan veszíti el a lakosság bizalmát. A ciprusi törökök nem boldogok az elfoglalt északi katonai zónában, amely olyan, mint egy hatalmas laktanya 35 ezer török katonával. Az Európai Parlament tanulmánya szerint török katonák és betelepültek alkotják a 210 ezres lakosság többségét, a kisebbségben levő 90 ezres „őslakos” ciprusi törökökkel szemben. Elkeseredettségében több mint 45 ezer ciprusi török emigrált már Nagy-Britanniába, Ausztráliába és számos más országba arról a földről, amely paradicsomi állapotokat ígért nekik. Több mint ötezren pályáztak már ciprusi állampolgárságra abban a reményben, hogy hamarosan élvezhetik az uniós csatlakozás gazdasági előnyeit. Továbbra is várható, hogy ciprusi törökök további ezrei menekülnek el, ha nem lesz megoldás.

A rendezés egyedüli kulcsa egy gyors békemegállapodás, szövetségi keretek közti újraegyesítés lenne, majd csatlakozás az EU-hoz. Ugyanakkor sem Denktas, sem Törökország nem hajlandó tárgyalni erről még az ENSZ égisze alatt sem. Günter Verheugen, az EU bővítési biztosa kijelentette: szó sem lehet arról, hogy két külön ciprusi állam csatlakozzon az EU-ba. Hozzátette, hogy Törökország felvételéről nem lesznek a jövőben tárgyalások, ha a ciprusi kérdés nem oldódik meg.

A ciprusi kormány ugyanakkor szeretne végre pontot tenni az 1974 óta húzódó problémára, és megkönnyebbülve besétálni az Európai Unió ajtaján, bár úgy tűnik, Törökország nem tervezi ugyanezt a megoldást. „Törökország ugyanazt a játékot játssza 27 éve. Meg kell-e bennünket büntetni azért, mert kicsi ország vagyunk, egy erős szomszédunk van, amely önkényesen elfoglalta a földünket, és katonai bázissá akarja változtatni? Szeretnénk mielőbbi megoldást találni” – mondta a ciprusi kormány szóvivője.

Ciprus rohamosan közeledik a csatlakozáshoz, a tárgyalások folyamatosan haladnak: 23 fejezetet már lezártak a 29-ből, és azt remélik, hogy 2002 közepéig a fennmaradó hat fejezet tárgyalását is befejezhetik. A lakosság és a politikai pártok teljes mértékben támogatják az EU-tagságot. Az emberek abban bíznak, hogy a csatlakozás elsősorban biztonságot jelent, s a gazdasági hatások csak másodlagosak. Ugyanakkor a ciprusi görögök szeretnének végre visszatérni arra az északi, elfoglalt területre, ahonnan 1974-ben el kellett menekülniük, hátrahagyva földjüket és házaikat.

A most „szellemváros” Famagusta – amely az egyik legvirágzóbb turisztikai központ volt az 1974-es invázió előtt – török fennhatóság alatt áll. Több mint 30 szállodája üresen tátong. Akik ott laktak, most sóvárogva tekinthetnek városukra, ahová Shakespeare megálmodta Othellóját. A polgármester, aki most csupán a távolból szemlélheti városát, már összeállította a tervet, hogy az egyesítés után mik lesznek a legfontosabb teendői.

Nicosiában érezhető leginkább a török közelség, bár a zöldvonal a sziget egészét keresztülszeli. A kettéosztott fővárosban napközben nem félnek az emberek, bár éjszaka nem szívesen merészkednek közel a zöldvonalhoz, s folyamatosan költöznek ki erről a demarkációs vonalhoz közeli területről. A belvárosi Ledra sétálóutca végén a járókelők áttekinthetnek a „túloldalra”, ahol a török nemzeti lobogó, illetve KKTC zászlaja lengedez, s a török és görög katonák farkasszemet néznek egymással.

Larnaka önkormányzata ugyanakkor nem nyúlt hozzá 1974 óta a város tengerparthoz közeli török negyedéhez és minaretéhez. Úgy gondolják, hogy ezek az ingatlanok a ciprusi törökök tulajdonai, akik előbb-utóbb visszatérnek, s egyfajta gesztusként azonnal rendelkezésünkre bocsáthatják házaikat. „Várjuk az EU-csatlakozást, hiszen Ciprus akkor biztonságban lesz, a sziget hamarabb egyesülhetne, így a törököknek nehezebb lenne problémát okozni. A gazdasági hatásoktól ugyanakkor félünk, hiszen az első 5–10 év nagyon nehéz lesz. Mégis vállaljuk ezt biztonságunk érdekében” – mondja egy larnakai gyógyszerész.

A lakosság félelmei ellenére a csatlakozás gazdasági előnyei mégis egyértelműek. A külföldi befektetések új lehetőségeket nyitnak. Ciprus lesz az EU külső határa a keleti Mediterrán térségben, és így segít az illegális bevándorlás és drogkereskedelem leküzdésében Európa, a Közel-Kelet és Közép-Ázsia határán. A csatlakozás gazdasági tényezői rendkívül fontosak, de a politikai következmények még jelentősebbek a görög és a török ciprióta lakosság életében.

Törökországnak három területre kellene koncentrálnia. Ugyanis nem csatlakozhat az EU-hoz, ha először is a ciprusi kérdést nem oldja meg, ha kapcsolatai Görögországgal nem fejlődnek és ha az emberi jogok területén nem lesz javulás.

George Vassziliou, Ciprus korábbi elnöke, a ciprusi csatlakozás fő előkészítője elmondta: ha nem lesz megoldás, Ciprus egész területe az Európai Unióhoz fog tartozni, de az „acquis communitaire” csak a ciprusi kormány által ellenőrzött déli területekre korlátozódik. Szerinte Törökország fenyegetőzése Ciprus északi részének annektálására vonatkozóan komolyan veszélyeztetné Ankara európai uniós csatlakozási esélyeit.

A török fenyegetőzések ellenére is minden abba az irányba mutat, hogy a görög ciprióta kormány 2004-ben az Európai Unió tagja lesz, és ebben a törekvésében az EU és az Egyesült Államok is támogatják a szigetországot.