Célkereszt

Július hatodika, Amszterdam, RTL székház. Peter R. de Vries éppen kisétál a munkahelyéről. Tizenhét éve fut a műsora, amelyben a holland alvilággal és feltáratlan bűncselekményekkel foglalkozik. Elrabolt emberek, gyilkosságok, maffia: de Vries igazi mindenevő. Egyfajta Friderikusz-bőrbe bújt Juszt László. Alighanem a legismertebb kékfényes tévés figura volt az elmúlt évtizedekben Hollandiában.

Peter de Vries nyomába két, egyformán öltözött férfi szegődött, amint elhagyta az épületet. Nem sokkal később rálőttek: öt lövést adtak le, amelyből egy fejbe találta. Napokig küzdött az életéért, hiába. A két támadó hidegvérrel levideózta a vértócsában fekvő testet, majd hamarosan a YouTube-on is megjelent a felvétel.

A bérgyilkosokat később letartóztatták, egyikük feltehetőleg lengyel származású. Bár bizonyíték nincs, minden jel arra utal, hogy az egyik legnagyobb holland kokainmaffia-perben tanúskodni készülő de Vriest ki akarták iktatni, mielőtt megjelenik a bíróságon. Két éve a koronatanú ügyvédjét és testévért is meggyilkolták. Hivatalosan még nem lehet kijelenteni, hogy az esetek között összefüggés lenne, de a holland sajtó ezt tényként kezeli.

Korábban maga de Vries is azt mondta, hogy szerepel a neve a hitlisten, vagyis a célszemélyek listáján.

A támadás után a holland miniszterelnök tévényilatkozatban ítélte el az esetet. Sajtószabadság, maffia elleni háború, újságírók védelme. Ugye ezek ismerős fordulatok a szlovákiai olvasóknak a Kuciak-gyilkosság után. Mivel Amszterdamban kormánytagok és bírók nem voltak érintve az ügyben, így nem bukik meg a miniszterelnök.

Mégis, egy nyugat-európai országban utcai gyilkosság történik – persze nem először. Korábban például a szélsőséges politikust, Pim Fortuynt lőttek agyon, 2002-ben, majd két évvel később egy filmrendezőt, Theo van Goghot ölték meg.

Egészen hihetetlen, hogy itt tartunk. Mert ne csak Hollandiát nézzük: ott a máltai újságírónő felrobbantása, lengyel és bolgár oknyomozó újságírók megölése, meg persze a fél török és orosz média elleni állami erőszak. Nem kockázatmentes ma sem újságírónak lenni, sőt. Becsüljük meg minden országban, ha emberek az életüket teszik arra, hogy a nagyközönség számára érthető módon tárjanak fel olyan bűnügyeket, amelyeket a hatalmasok el akarnak rejteni. Ez a demokrácia egyik elengedhetetlen kelléke.