Célegyenesben a választások felé

A két kérdéskör nem választható el egymástól, hiszen a pártoknak figyelembe kell venniük szavazóbázisuk akaratát – bár az utóbbi időben azt tapasztaljuk, hogy a pártok távolodnak a választóktól. A minap napvilágot látott közvélemény-kutatási eredmények arra engednek következtetni, hogy a lakosság nagy része lát egy bizonyos ellenségképet – még azok a polgárok is, akik nem tudják, kire szavaznának, tudják, melyik pártot nem választanák semmilyen körülmények közt –, ezt a tényt pedig a pártok nem hagyhatják figyelmen kívül, mikor kampányukat tervezik, vagy az esetleges választásokat követő együttműködési lehetőségeket mérlegelik. A megyei választásokon is megmutatkozott: ha egy párt olyan partnerrel köt koalíciós megállapodást, amely nem elfogadható választói számára, a szavazók valószínűleg távol maradnak az urnáktól, így ahelyett, hogy az együttműködés javítaná a részvételt, a koalíció választási eredményét, éppen ellenkező hatást vált ki: a „hithű” választók voksától is megfosztja a pártot. A választások éve egyben a találgatások esztendeje is: ki kivel és hogyan fog együttműködni a kampányban, majd a választások után. Azt már tudjuk, a jelenlegi kormánykoalíció pártjai hajlanának a további együttműködésre, s ennek a választói táborokban is megvan a támogatottsága. A kormányon lévő pártok választói elfogadhatónak tartják a Szabad Fórumot, leginkább a kommunistákat és a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalmat (HZDS) utasítják el. Az érdekesebb kérdések azonban az ellenzék soraiban vetődnek fel: a Smer hívei elfogadhatónak tartják a HZDS-t, a kommunista pártot és a Szabad Fórumot is, s ugyanez a helyzet a többi párt választói esetében is, kivéve talán a kommunista szavazókat, akik – pártjukhoz hasonlóan – elutasítóan viszonyulnak a „kapitalista” politikai tömörülésekhez.

Az ellenzék soraiban azonban sokkal meghatározóbb probléma jelentkezik: még mindig folyik a harc Robert Fico és Vladimír Mečiar közt az ellenzékben betöltött vezető szerepért, noha a HZDS némelyest nyitott a kormánypártok felé. Két ilyen személyt nehéz lenne egy kabinetben elképzelni, ellentéteik valószínűleg meghiúsítanák a kormányalakítást. További kérdés, hogy a kommunisták – ha a parlamentben maradnak – tartják-e magukat kijelentésükhöz, mely szerint nem vesznek részt a kormányzásban, mert a rendszert akarják megváltoztatni, illetve a hibákra figyelmeztetni, mint ahogy kérdés az is, lesz-e olyan párt, amely vállalja a velük való együttműködést. Az eddig nyilvánosságra került vélemények alapján úgy látszik, kimaradnak a játszmából.

Három olyan fontos kérdés van, mely sorsdöntő lehet a következő kormány összetételét illetően. Az első a HZDS magatartásával kapcsolatos, és a már említett tényekre alapul: bekövetkezik-e egy teljes nyitás a jelenlegi kormánypártok felé, és csatlakozik-e hozzájuk? Nehéz válaszolni, és mint minden politikai kérdésnek, ennek is több összetevője van. Alapkérdés, Mečiar hajlandó-e a háttérben maradni – vagy kevésbé fontos pozíciót betölteni – egy esetleges jobboldali koalícióban, esetleg a párt dönt úgy, hogy föláldozza vezérét, és Ficóhoz csatlakozik. A második kulcsfontosságú kérdés a Szabad Fórum magatartása; az, hogy a Zuzana Martináková által vezetett párt a jelenlegi ellenzékhez csatlakozik, vagy a mostani kormánypártok társaságát választja. A válasz azért lehet érdekes, mert egyrészt a Szabad Fórum jobbközép pártnak vallja magát, sőt többször elhangzott, hogy nekik csak Mikuláš Dzurinda kormányfő személye ellen van kifogásuk, a programjuk a koalícióhoz köti őket, másrészt viszont ez az a párt, amelyet az ellenzék is elfogadhatónak tart, és már több esetben az ellenzékkel egységesen lépett fel. Ha Martinákováék a parlamentbe kerülnek, és a választási eredmény olyan lesz, amilyennek a közvélemény-kutatások jelzik, ők képezhetik a „mérleg nyelvét”. A harmadik kérdést a Szlovák Nemzeti Párt parlamentbe kerülése veti fel: kikkel lesznek hajlandók együttműködni a nacionalisták, illetve ki lesz hajlandó velük együttműködni? A dolgok jelenlegi állása mellett úgy tűnik, Slotáék a Smert választanák; ettől Ficóék eddig nem határolódtak el, és valószínűleg a jövőben sem fognak így tenni, már csak azért sem, mert mindkét párt választói kölcsönösen elfogadják a másik pártot partnerül.

Erre a három kérdésre kell választ kapnunk ahhoz, hogy egyértelművé váljon, ki kormányozza majd Szlovákiát 2006 őszétől 2010-ig. Zárszó helyett megemlíteném azt a feltételezést, melyet sok elemző fogalmazott meg, és valószínűleg be fog igazolódni a választások után: Mečiar vagy Fico (pártja) közül az egyik mindenképpen bekerül a következő kormányba.

A szerző politológus