Budapesti húrfeszítés

Eduard Kukan külügyminiszter politikai nyugdíjba küldené Duray Miklóst, aki szerinte szégyellhetné magát fellépése miatt a Fidesz budapesti kampánygyűlésén. A Magyar Koalíció Pártjának ügyvezető alelnöke egy transzparens szövegét olvasta föl, így mondta ki, hogy a Felvidék Viktorral van. Duray számlájára nemcsak azért érkezett annyi bíráló megjegyzés, mert kimondta, hogy „Felvidék”, hanem mert egyáltalán elment a Fidesz mellett kampányolni.

Duray Miklós nem akkor követett el hibát, amikor szájára vette a Felvidék szót, hanem akkor, amikor pártja tudomása nélkül beszállt a magyar választási harcba. Tőkés László, az RMDSZ reformszárnyának vezetője taktikusabb volt: ő is ott állt ugyan a Fidesz-emelvényen, de nem lépett a mikrofonhoz. Duray később elmondta, nem pártja, hanem a saját nevében beszélt.

Sem saját magának, sem pártjának nem használt az MKP ügyvezető alelnöke. Fölöslegesen magára haragította a hamarosan felálló magyar kormányt, és támadási felületet adott a szlovák nacionalistáknak, sőt az MKP koalíciós partnereinek is. Ha valaki, Duray Miklós aztán igazán saját bőrén tapasztalhatta, mennyire nem az észérvek és a logikus gondolkodás jellemzi a szlovák nacionalistákat. Az ő szótárukban mást jelent a Felvidék, mint a miénkben.

Az MKP – nagyon helyesen – nem akart beavatkozni a magyarországi választásokba. Ezt a politikát a végsőkig következetesen követte is. Magyarország választott, ősszel pedig Szlovákia lakossága is az urnákhoz járul. Az MKP politikusainak arra kellene törekedniük, hogy pártjuk szeptemberben a legnagyobb támogatást kapja nemcsak a szlovákiai magyarok, hanem a többségi nemzet képviselőitől is. A magyar pártnak ugyanis meg kell lovagolnia a mostani helyzetet, amelyben a szlovák politikai palettán vagy túl rikító, vagy túl szürke árnyalatok dominálnak. Az MKP-nak a piros-fehér-zöld mellé már csak fel kell vennie a kék színt. Most nem szabad túlfeszíteni a húrt, a választásokon ugyanis nem Duray Miklós, hanem az MKP indul.