Brüsszel rossz tanulói

Szlovákiai magyar értelmiségiek közül valaki Karinthy Frigyes rossz tanulójához hasonlította azokat a hazai politikusokat, akikre a képviseleti demokráciában rábíztuk EU-csatlakozásunk előkészítését, és akiket az előkészítés elégtelensége miatt egyfolytában kritizálnak a brüsszeliek. Meglehetősen sántító párhuzam. A magyar szatíra klasszikusának művében feleltetéskor a rossz tanuló igyekszik láthatatlanná válni. Ezzel szemben a mi „rossz tanulóink”, ahol csak mód van rá, láttatják magukat. Lehetőleg reflektorfényben. Bizonygatják, hogy értenek a csonka gúlához és a másodfokú egyenlethez. Hányan vannak a szlovákiai magyar értelmiségiek között, akik még harmadfél évtizeddel az érettségi után is kapásból kiszámítják a csonka gúla térfogatát és tudják a másodfokú egyenlet képletét? A kutya azonban el van temetve; azért differenciálni illik. Más helyzetben van az az értelmiségi, aki, teszem azt, agronómusként keresi kenyerét, vagy tornatanárként, netán vegyipari mérnökként, és egészen másban, akit Brüsszelben hetenként vizsgáztatnak „csonka gúlából”. A mi rossz tanulónk még azzal is összekuszálja az említett párhuzamot, hogy nem elégszik meg az itthoni reflektorfénnyel. Még Brüsszelbe is elutazik, hogy a tanárnak bizonygassa, érdemjegyosztásban tévedett, csonka gúlára nézvést és a másodfokú egyenletet illetően ő nem a nevet se érdemlő rossz tanuló, hanem már-már Steinmann, az osztály dísze. Brüsszel számos dolgot kifogásol. A cigánykérdés megoldásának holtponton veszteglését, a korrupciót, a minisztériumi szakemberek képzetlenségét stb. Ha jól belegondolunk, egyik kifogás se minősíthető teljesen önzetlennek. A romakérdés megoldását azért sürgetik, hogy amikorra megvalósul a munkaerő teljesen szabad áramlása, ne vándoroljon át belőlük Nyugat-Európába néhány millió. Találjanak itthon megélhetést. A korrupció kiirtásának fontossága nem szorul magyarázatra, a legnemzetközibb problémáról van szó. De van az EU-központnak egy kifogása, amely engem kimondottan lelkesít. Mert önzetlennek látszik. Brüsszel erősen kifogásolja, hogy Szlovákia gazdaságát az illetékes miniszterek, minisztériumok nem készítették fel az EU-pénzek folyósításának megalapozására. Előfordulhat, hogy Szlovákia néhány miniszter – Nemcsics, Csáky és Gyurovszky – „rossz tanulósága” miatt néhány tíz millió euróval kevesebbet kap, mint kaphatna. Az imént azt írtam: Brüsszel „önzetlennek látszik”. Valóban, az már az önzetlenség netovábbjával határos, ha valaki a másikra csak úgy rá akar tukmálni néhány tíz millióval többet. Amióta a brüsszeliek kiemelten hangsúlyozzák, mennyire nincs ínyükre a központi pénzeszközök folyósításának szlovákiai miniszterek általi veszélyeztetése, kezdek lelkesedni az EU-taggá válásért. Az „önzetlennek látszik” helyett azt írom: „nemes önzés”. Az a bája, hogy kinyilvánítódik: Nyugat-Európa számára nyugtalanító lenne, ha Szlovákia Európa hátsó udvarában maradna. Számunkra savanyodott tejszínhab a tortán, hogy a rosszul tanuló miniszterek között két magyar van. Enyhén szólva nem Steinmannok...