Brezsnyev szerepében

Ennek ellenére Ivan Gašparovič távozó államfő – anélkül, hogy konzultált volna akkor már megválasztott utódjával – májusban meghívta az orosz elnököt a szlovák nemzeti felkelés évfordulóján tartandó ünnepségre. Több politikusnak is az a meggyőződése, hogy helyesen tette. Nem csak a Smerben gondolják így, Ján Figeľ, a KDH elnöke „helyes és történelmileg megalapozott” lépésnek nevezte a meghívást. Néhányan még hozzátették, hogy ez morális kötelesség egy olyan országgal szemben, amelynek katonái a felkelést támogatták. Hát nézzük meg a dolgot közelebbről.

Alexander Dubček 1968 augusztusában első kézből kapott történelmi leckét abból, hogyan értelmezik a Szovjetunió vezetői azt a tényt, hogy a Vörös Hadsereg Csehszlovákia területén is harcolt a nácikkal. Zdeněk Mlynář visszaemlékezése szerint Leonyid Brezsnyev ezt mondta a Moszkvába hurcolt politikusnak: Az önök földjét szovjet katonák szabadították fel. Az elesett katonák nevében, akik az életüket adták az önök szabadságáért, jogunk van a katonai beavatkozásra... Brezsnyev mindig ugyanazzal inkolta azoknak az országoknak a lerohanását, amelyek letértek a Moszkvában kijelölt útról: „Katonáink egészen az Elbáig nyomultak előre – így most ott van a szovjet határ”. Az olyan fogalmak, mint önállóság, nemzeti függetlenség, nem szerepeltek a szovjet főtitkár szótárában. Mivel „felszabadítottunk” benneteket, örök időkre hozzánk tartoztok – ez volt a szovjet doktrína.

Az a kijelentés, hogy morális kötelességünk meghívni egy olyan ország elnökét, amely megszabadított minket a náci megszállóktól, csak abban az esetben elfogadható, ha ez az ország tiszteletben tartja annak függetlenségét, akit felszabadított, és tiszteletben tartja más országok függetlenségét. Mint ahogy nem lett volna „helyes és történelmileg megalapozott” meghívni Brezsnyevet a felkelés évfordulójára, ugyanúgy nem megalapozott ez Putyin esetében. Idén márciusig kis jóindulattal még ilyen személynek lehetett tekinteni – most már semmiképp. A Krím annektálásával és a szakadárok támogatásával átlépett minden határt. Nem olyan politikus, aki tiszteletben tartja más ország függetlenségét és területi egységét. Egy olyan rezsim vezetője, aki mondvacsinált okokra hivatkozva katonai beavatkozással intéz el nemzetközi konfliktusokat, visszatérve a brezsnyevi doktrínához.

Ondrejcsák Róbert biztonságpolitikai elemző azt írta, „a szlovák politikai elit még nem fogta fel teljesen, hogy milyen óriási változás állt be Moszkva ukrajnai beavatkozásával”. Túl sok politikus rekedt meg mentálisan a 2014 márciusa előtti helyzetben. Ivan Gašparovič Putyin meghívásával adta ennek tanújelét, Robert Fico pedig néhány nappal ezelőtti kijelentésével, amikor értelmetlennek nevezte az Európai Unió által bevezetett szankciókat Oroszország ellen. Valójában az az érthetetlen, hogy a politikusok arról győzködik magukat és a jónépet, hogy nem történt semmi, miközben alapjában változott meg minden.

A szerző a Trend hetilap politikai kommentátora