Bosszú gyalogáldozattal

Folyamatosan megkérdőjelezték lojalitásunkat, megtámadták és hazuggá nyilvánították Malina Hedviget, szurkolókat vertek szét, elfogadtak egy nyelvtörvényt, amelynek célja az volt, hogy a szlovákiai magyarok féljenek használni anyanyelvüket, belepofáztak abba, hogyan írhatunk egyes földrajzi neveket magyar szövegkörnyezetben, a kisebbségi kultúrákra adott támogatásokat a 2005-ös szinten hagyták, ahol lehetett, a magyarokat kivágták az államigazgatásból, és még hosszan sorolhatnám. Ha nem így történt volna, Robert Ficónak és kompániájának nem kellett volna pánikba esnie. Mivel tudjuk, hogy a magyarigazolványokat a félmillió szlovákiai magyarnak csupán húsz százaléka váltotta ki, valószínűleg az állampolgárságért sem folyamodtak volna többen. De csak akkor érezhetik jól magukat egy ország polgárai az adott országban, ha a hatalom nem támadja őket napi szinten. Márpedig Robert Fico és kormánya nem szereti az ország lakosságának egy csoportját, és bármit képes megtenni ellene.

Minden embernek szíve joga eldönteni, akar-e élni egy törvény adta lehetőséggel. Ezért valakit megfosztani állampolgárságától, második Beneš-dekrétumokat törvénybe iktatni legalább annyira avítt, mint nemzetállamban gondolkodni.

Miközben elfogadhatatlan, de érthető a kétoldalú tárgyalások körüli budapesti alibizés. Pozsony, amely a nyelvtörvény elfogadása idején arrogánsan azt üzente Budapestnek, hogy a kérdés belügy, nincs miről tárgyalni, most ugyanezeket a szavakat hallja, csak magyarul. Édes bosszú – gyalogáldozattal. Mert milyen célt követ Magyarország a kettős állampolgárság megadásával? Jobbá akarja tenni a határon túli magyarok helyzetét? Esetleg közérzetét? Ha igen, akkor nagyon rosszul cselekedett, legalábbis Szlovákia esetében. Túszokká, pofozógépekké tett minket. Valószínűleg megutáltatta a szlovákiai magyarok legnagyobb részével még annak gondolatát is, hogy valaha magyar állampolgárságért folyamodjon. Ha viszont nem ez volt a cél, akkor minden érthető. A belpolitikai piros pontokért a legegyszerűbb beáldozni a bamba határon túli magyart, az legalább határon belül nem fáj. Persze, mindez csak Szlovákiára vonatkozik, mert csak itt válnak politikai kategóriává a komplexusok a Magyarországgal szomszédos országok közül, de hát akkor is él itt félmillió magyar, a francba!