Boldogok és lelki szegények

Ha belegondolunk, az igazi abszurd az, hogy 12 évvel a rendszerváltás után még mindig hatályosak a Btk. ezen cikkelyei, és csak azért merült fel kiiktatásuk, mert az államfő feljelentett egy újságírót. A tragikomikum pedig abban rejlik, hogy az államfő Peter Tatár képviselő szerint nyomást gyakorolt néhány képviselőre, hogy ne támogassák a törvénymódosítást, és az ügy egy kereszténydemokrata honatya tartózkodásán bukott meg. ĺgy aztán mindannyian az államfő foglyai maradtunk, és csak az írjon, mondjon róla rosszat, aki Strasbourgba akar menni. Ugyanis egy közjogi méltóságnak tűrnie kell a kemény kritikát, és ezt a strasbourgi emberjogi bíróság is ki fogja mondani, ha eljut addig a Schuster–Krátky-ügy, az útiköltséget pedig a szlovák állam fizeti majd ki, utólag. Az államfő azonban megkímélhetné magát ettől a komédiától és ejthetné a feljelentést, hogy még Strasbourg előtt ne kelljen kegyelmet adnia Krátkynak. Úgyse fogadná el, nem rossz hely az a Strasbourg.

De ugorjunk még vissza az örök városba. Schuster javasolta a pápának Ján Vojtaššák püspöknek, a kommunizmus mártírjának boldoggá avatását. Micsoda ellentétek feszülnek itt egymásnak. Elsősorban nem volt kommunista vezetők dolga – még ha most átmenetileg államfők is – egy ilyen eljárás kezdeményezése, ez szigorúan a nemzeti egyházakra és a Vatikánra tartozik. Másrészt Vojtaššák boldoggá avatása már felvetődött, de a Szentszék hallgat róla a Zsidó Egyházközösség tiltakozása óta, mivel a komcsik által meghurcolt püspök a fasiszta szlovák bábállamban magas pozíciót töltött be, és nem éppen zsidóbarát nézeteivel alkotott maradandót. Schuster azt az érvet sorakoztatta fel II. János Pálnak, hogy Szlovákiában tíz év alatt majd tíz százalékkal nőtt a magát katolikusoknak vallók száma – ebben a halmazban nyilván jómaga is benne van –, ezért igazán megérdemel az ország még egy-két boldogot, és akkor mindenki boldog lesz. Egyébként Schuster mester erre az egyre jól ráérzett, buzgóbban jár templomba, mint én sörre, népszerűségi mutatóin azonban mégsem mutatkoznak meg ezek a kizárólag a széles nyilvánosságnak szóló vallásos teátrumi szertartásai, misztériumjátékai.

A kommunista szombatot két bonbonnal díszíteném: 1. a világháború utáni kommunista koncepciós perek államügyésze keresetet nyújtott be a kereszténydemokraták alelnöke ellen, mert az felvetette, hogy az egykori államügyészt esetleg felelősségre is lehetne vonni, ha már egyszer itt él békében köztünk; 2. a parlament nem szavazta meg, hogy visszakapják tulajdonjogukat a szepességi Javorina katonai gyakorlótéren egykor ingatlannal rendelkezők, akiknek annak idején kiverték a fejéből, hogy van földjük. (Érted jöttünk, elvtárs, nem ellened!)

A változatosság kedvéért azt viszont elfogadta a parlament, hogy a fasizmus pártolása, bűneinek tagadása is bűncselekménynek számítson, de ezt a javaslatot a KDH nem tudta támogatni, nem beszélve a két SNS-ről.

Szóval, lesz per elég. Ján Slota például feljelentette az Emberek a rasszizmus ellen civil szervezet tagját, Michal Vašečkát, mert az fajgyűlölőnek, idegengyűlölőnek és nacionalistának nevezte őt és pártját. Azt nem lehet tudni, hogy a feljelentéshez mellékelte-e Slota magyar-, cigány-, és mongolellenes kirohanásainak bekötött gyűjteményét, ezt nyilván Vašečkának kell megtennie. Párttársa, Víťazoslav Moric ellen viszont ismét eljárás indul egyik romákról szóló eszmefuttatása miatt, pedig az ügyet egyszer már sikerült elaltani. Alexander Patkoló roma vezetőt viszont Slotáék jelentették fel, aki az Open Society Institute jelentése alapján roma nők sterilizálásáról beszél. Patkoló „bizonyítékokat” is beszállított a belügyminiszitériumba, azonban nem roma nők, hanem valamiféle dokumentumok formájában, amelyek a belügy szerint egyelőre semmit sem bizonyítanak.

És ha már a belügynél tartunk, a belső ellenőrző osztály kiderítette, hogy a rendőrök nem követtek el semmilyen kihágást, amikor Farkas Pál igazoltatta őket. Farkas becsületére legyen mondva, nem ő kezdeményezte a vizsgálódást, hanem Ján Šimko belügyminiszter, nagyon okosan. Kicsit macerás ugyan kihallgatni a rendőröket, összeterelni a szemtanúkat stb. egy ilyen ügy miatt, de legalább nem lehet vádaskodni a szolgálatot teljesítő közútiakkal szemben.

És hogy vidám legyen a hétvége, álljon itt egy idevágó történet, amelyben ismerősömet róka kóma közeli állapotban lemeszelték a rendőrök, és azzal gyanúsították, hogy négykézláb sem tudna elmenni egy métert, ami nem volt igaz, mert annyit azért tudott volna. De mandátum nélkül is kivágta magát, mert alig érthetően azt artikulálta szlovákul: Nem vagyok részeg, csak magyar nemzetiségű, és nehezen tudom kifejezni magam. A rendőrök azóta is fogják a hasukat.

Persze azért adott nekik egy gyanús borítékot is.