Biztosbukás, bizonytalan jövő

Ennek következtében valószínű, hogy nem foglalkozik majd mélyebben a miértekkel egyik szlovákiai magyar tábor sem. Ez azért okozhat problémát, mert így érzelmi kérdéssé válik a kormánybiztos munkájának és a tanulságok levonásának megítélése.

Mikor a kormányváltás után nyilvánvalóvá vált, hogy a kisebbségi „status quo” mégiscsak sérül és egy hivatalnokká visszaminősített kormánybiztos veszi át azokat a feladatokat, melyek korábban egy miniszterelnök-helyettes hatáskörébe tartoztak, már lehetett sejteni, hogy A. Nagy ténykedése nem lesz kimondottan sikersztori. Idővel kiderült, hogy a kormánybiztosnak valóban semmilyen valós hatásköre nincs, kivéve a kisebbségi támogatások elosztására gyakorolt hatását. Hatáskörök híján azonban nehéz bármit is elérni, nem véletlen, hogy a Híd korábban több alkalommal is meglebegtette a kormánybiztos lemondását, a kisebbségi támogatások folyamatos csúszása és a helyzet rendezetlensége kapcsán.

Ami zavart okoz és különféle összeesküvés-elméletekre ad alapot, hogy A. Nagy távozása arra az időszakra esik, mikor a támogatások ügye pont lassan rendeződni látszik – persze minden relatív, a tavalyi káosznál, amikor gyakorlatilag egy egész évet csúsztak a kifizetések, most csak jobb lehet. A lemondáshoz pedig annak a vasúti kétnyelvűséggel kapcsolatos törvénymódosításnak a kudarca szolgáltatta az indokot, amely a Hídra nézve kellemetlenebb következményekkel járt volna, ha elfogadja a parlament – és a gyakorlatban kiderül, hogy a törvény nem úgy működik, ahogyan kellene. Következtetéseket levonni az előzményekből azonban nem lehet, mert a cikk megírásának időpontjában nem tudni, hogy ki lesz és honnan érkezik a következő kormánybiztos.

Pártszinten A. Nagy távozásával mindenki nyerhet. A Híd haragosai a párt hagyományos mantrájának, az együttműködésnek a kudarcát láthatják a kormánybiztos bukásában és a bukás körülményeiben.

A biztost jelölő Híd pedig állíthatja, mindent megtett a vasúti kétnyelvűség sikeréért, és mikor kudarcot vallott, a szlovákiai magyar politikától szokatlan módon levonta a személyi következtetéseket is (arról, hogy A. Nagy László hivatalosan nem pártjelölt, mindenki megfeledkezni látszik).

Ami a kisebbségek sorsát érinti, ugyanaz a bizonytalanság tér vissza – pár nap vagy hét erejéig biztosan –, mint a kormányváltás idején. Nem tudni, miként hat ki a kormánybiztos lemondása a hatáskörökre, a nála dolgozó hivatalnokokra. A biztos személye és nemzetisége tulajdonképpen nem is annyira fontos, a jelenlegi körülmények között bizonyos szempontból még szerencsésebb is, ha például egy ruszin jelölt bírálja a kormány kisebbségpolitikáját. Az már sokkal inkább fontos lesz, mennyire képes A. Nagy utódja professzionálisan végezni a dolgát, s az méginkább, hogy ehhez megkapja-e a kellő apparátust. Sajnálatos módon mindkét dolog Robert Ficón múlik.

A szerző a Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának szóvivője