Betűnarkós vagyok

Mindenekelőtt megköszönöm a két Pavarotti-lemezt. Kedves karácsonyi ajándék volt. Bizony, a régi újságolvasók jutalmat érdemelnek. Nagy gyönyörűség olvasni a különféle sajtótermékekben a pártatlan beszámolókat a belföldi viszonyokról. Meg lehet részegülni a hencegéstől és elájulni a gazdasági mutatóktól. Mennyi csőd, tisztességtelen privatizáció, támogatáselvonás, önkárpótlás a más zsebéből.

Talán azoknak van igazuk, akik szerint nem is érdemes újságot olvasni. Én ezt csak úgy dörmögöm, a valóságban betűnarkós vagyok. Ugye, tudják, hogy ilyenek is vannak?) Gratulálok V. Krasznica Melittának. Még december 17-én felcsillantotta a jövőt. Megtudhattuk, hogy mi vár ránk 2004-ben a restitúció folyamán. Meg fogják állítani az időt, hogy egy év alatt befejezzék a munkát? Hiszen májusban belépünk az Európai Unióba. (Kiskorúaknak időhaladék jár?) Nálunk az ingatlan-nyilvántartás Afganisztán barlanglabirintusaihoz hasonló. Semmi vész, majd elárasztjuk munkával a bíróságokat. Nálunk úgyis a törvénykezés az aranytojást tojó tyúk. Amit a kedvencek szétlopnak, elpazarolnak, ott be lehet hajtani a kiszolgáltatottakon. Az áremelésekre kár szót is vesztegetni. Legfeljebb leszokunk az evésről. Akkor a háziasszonyoknak mosogatniuk sem kell. Mosakodás, mosás, takarítás – megannyi lehetőség a vízspórolásra. Lehet, hogy megéljük, a levegőért is fizetni kell. Na de ne sopánkodjunk. Az a baj, hogy nem sokan menekülhetünk a betűnarkózisba. Itt is elvonókúra van. Fittek leszünk testileg-lelkileg. Nem szép kilátások az új évben. Ui.: A jubileumi szám sokkolt, de eltettem emlékbe. Egy gondolat a lap egyik régi kiadásából: a múltat az Isten sem tudja megváltoztatni. Ámen.

Győri Sarolta, Szepsi