Békességóhajtás

Már órákkal az amerikai ultimátum lejárta előtt is tudtuk: szinte a nullával egyenlő az esély, hogy Szaddám Huszein jobb belátásra jusson. Miként annak is, hogy a diktátort saját alattvalói űzzék el a politikai porondról. Marad hát a háború, amelynek már az előzményei is alaposan összekuszálták a világpolitikát. A fején találta a szöget az a cseh szemleíró, aki tegnap arra hívta fel a figyelmet, hogy politikai értelemben valójában már akkor romokban hevert az ENSZ és az Európai Unió, amikor a hatalmas szövetséges haderő még el sem indult Bagdad felé. Abban tulajdonképpen mindenki egyetért, hogy Szaddám Huszeinnek mennie kell, és legfőbb ideje megsemmisíteni a világot veszélyeztető iraki tömegpusztító fegyvereket. Nagyon kevesen vitatják azt a tényt is, hogy az iraki diktátor több mint egy évtizeden keresztül kijátszotta a Biztonsági Tanács határozatait. Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia megelégelte ezt az egyre nyilvánvalóbb hazudozást. Franciaország, Németország, Oroszország és Kína viszont váltig hangoztatta, hogy az ellenőrök révén lefegyverezhető Huszein. Nincs olyan tárgyilagos ember, aki ma teljes bizonyossággal igazat adna valamelyik félnek. Mert sok az elfogadható érv Bush beszédében és érthető Tony Blair álláspontja, aki tragikus történelmi tényeket felidézve hangoztatta, hogy nem óhajtja megismételni Chamberlain tragikus politikai baklövését, akinek más tétova nyugati politikussal együtt nem volt kurázsija ahhoz, hogy időben lépjen fel Hitler ellen. Miközben az amerikai támadást elutasító párizsi és moszkvai álláspontot elemezzük, nem téveszthetjük szem elől, hogy Huszein hadseregében MiG és Mirage típusú vadászgépeket, számos orosz és francia gyártmányú fegyvereket rendszeresítettek. Ha megdől az iraki rezsim, korántsem biztos, hogy továbbra is ők lesznek fő haszonélvezői a milliárdos fegyverbiznisznek. Nyilvánvalóan az sem vitatható, hogy az amerikai katonai akció egyik alig titkolt célja az iraki olajmezők ellenőrzése.

Irak látszólag messze van, de a mai világ a technika és, sajnos, a tömegpusztító fegyverek miatt is nagyon összezsugorodott. Ma már senki sem állíthatja bizonyosan, hogy a világpolitika történései az ő életét semmiképpen sem befolyásolják. Pánikra ugyan semmi okunk, de azért egyre nagyobb aggodalommal ülünk a képernyő elé. Szeretnénk hinni, hogy ezúttal nem tévednek a katonai stratégák, mint a múltban annyiszor. És valóban villámháború lesz, minél kevesebb véráldozattal. S Huszein nem veti be kétségtelenül létező biológiai és más szörnyű fegyvereit odahaza vagy bárhol a világon, mert ez óriási emberáldozatokkal, beláthatatlan környezeti és egészségügyi katasztrófával járna. Nem csak a Perzsa-öbölben. Ezért fohászkodunk egyre nyugtalanabbul a költővel: legyen vége már, legyen béke már. Mert a politikai romhalmazok eltakarítása is bonyolult feladat lesz. Ám az emberiség, főleg Európa és az Egyesült Államok alapvető érdeke, hogy az iraki konfliktus miatt felbolydult világban mielőbb újra működőképesek legyenek a háború és béke ügyéről, más sorskérdéseinkről döntő, civilizált értékrendre épülő mechanizmusok.