Befulladó pártprojekt

Daniel Lipšic és az Új Többség (NOVA) sorsa az EP-választásokon elért jó eredménytől függ, különben a kezdeményezés hamvába hull.  Lipšicben és Procházkában több a közös vonás, mint első pillantásra tűnik. Mindkettő merev, keményvonalas, a kereszténydemokrata közegből érkező, fiatal, de „nehéz embernek“ számító politikus.  Mindketten úgy döntöttek, hogy a 2012-es választások után ideje elindítani saját kezdeményezésüket, s mindkét formálódó mozgalomeléggé besorolhatatlannak tűnik ideológiai szempontból. Akad azonban egy hangsúlyos különbség: Lipšic projektje egy hagyományos pártra hasonlít, az egykori belügyminiszter nem volt képes kilépni a sémákból. Procházka pedig óvatosan – nem utolsósorban a NOVA kudarcára alapozva –, egy léptékében nagyobb és jelentősebb kezdeményezésben gondolkodik.  A NOVA nagyjából két éve része a szlovákiai politikai életnek, de nem ért el átütő sikert, nem ért el számottevő támogatottságot. Legemlékezetesebb momentuma 2012 nyarához kötődik, amikor a pártvezetők pecsenyesütögetés keretében végigjárták szimpatizánsaik kertjeit. A párt valódi erejét nem is lehet sejteni: a felmérések szélsőségesen eltérő értékeket mutatnak. Míg az MVK 2013 januárjában 8,9 százalékkal a legerősebb jobboldali pártnak mérte Lipšicéket, a Median idén áprilisban még csak ki sem tudta mutatni az Új Többséget a legnépszerűbb pártok listáján. Becslése szerint 1-2 százalékos támogatottsága lehet. A NOVA csak egyféle választ adhat az eljelentéktelenedés veszélyére: muszáj bebizonyítania, méghozzá most, az európai parlamenti választásokon, hogy van mögötte tömeg. Nehéz lesz, mert programszinten és a képviselőjelöltek szintjén sem tudott újat mutatni, az EP-választásokra ráadásul hagyományosan nehezen mozgósíthatók a kevésbé elszánt szavazók.  Hosszasan lehetne elemezni, hogy Lipšic mit rontott el a pártalapítási folyamat során. Utólag nézve hiba volt rögtön a választások után bejelenteni a pártalapítást, ráadásul úgy, hogy nem mérték fel, mire van igény a jobboldali szavazók körében. Hibás és pánikszerű lépésnek bizonyult a SaS szakadár vállalkozóinak befogadása, akik szavazatokat nem hoztak a pártnak, cserébe viszont összezavarták a választók fejét: végképp kommunikálhatatlanná vált, hogy mit akar egy liberálisokat és keményvonalas kereszténydemokratákat tömörítő párt. Ezek tetejébe még a rendpárti, populista témákat sem sikerült meglovagolnia az egykori belügyminiszternek. Ennek fényében különösen fontos, mi történik az Új Többséggel az EP-választásokon.