Befalazott ablakok

 

Ha nem lenne tragikus, akkor nevetséges lenne a hetvenes években hírhedté vált eset. Ha nem lenne tragikus, akkor csak röhöghetnénk azon, miként akarja az unió és Ciprus politikusi gárdája menteni – igen, az orosz offshore lovagok által is használt – bankok pénzét. Hogy a kaotikus politikai döntések, hirtelen és meggondolatlan intézkedések sorozata elérheti az ostobaság szintjét, szinte borítékolható volt. De most itt van. Egy konkrét helyzet kezelésére a politika nem átallott olyan intézkedést javasolni, amely alapelveket rúg fel. A ciprusi bankvilág története az újságolvasó számára ismert. Egyébként meg nem is annyira más, mint a görög, és a többi, Európa-szerte várható történet. Most lehet szidni a pénzéhes bankokat, lehet összeesküvés-elméleteket gyártani, de amint ezt megtettük és hajlamosak vagyunk egy kicsit a tények által is befolyásoltatni véleményalkotásunkat, akkor jobb, ha egy-két dolgot tisztázunk. A fegyver- és gyógyszer-kereskedelem mellett a bankszektor az államok által leginkább szabályozott terület. A nagyméretű szabályozás mellett az államok esetenként a betétesek, főleg a kisbetétesek pénzét megvédendő vezettek be még komolyabb szabályozó intézkedéseket. Ha tehát a bankszektor az államot kijátszotta vagy csak élt a szabályozás által nem kezelt üzletpolitikák sorával, akkor meaculpáznia elsősorban a pénzügyi kormányzatoknak és a központi bankoknak illenék. Ha mindezek után a pénzügyi kormányzatnak nem telik okosabb megoldásra, mint hogy az egyszer már megadózott pénzeket általános érvényűen megadóztassa, akkor olyan bizonyítványt állít ki saját ostobaságáról és alkalmatlanságáról, aminél jobb nem is kell. Jó lenne végre emlékeztetni politikusainkat, hogy az unió nem elsősorban gazdasági szövetség, hanem politikai. Az unió alakulásának politikai alapdokumentumai olyan alapvető értékekre hivatkoznak, amelyek az európai polgári demokráciák építése során halmozódtak fel, s amelyek „a jó élet kontinensének” fundamentumai. A törvény előtti egyenlőség, a szabad véleménynyilvánítás joga, az élethez, az anyanyelvhez való jog, hogy csak pár ismertebbet említsünk, legalább annyira fundamentum, mint az az elv, mely szerint a polgár vagy a vállalkozás mindent megtehet, amit a törvény nem tilt neki. Vagy az az elv, mely szerint kétszer nem büntetjük ugyanazt, és kétszer nem adóztatjuk meg ugyanazt. Baj van Cipruson, s azért, hogy ne kelljen becsődölni, alapelveket rúgnánk fel. Mikor következik be „a jó élet kontinensén” az az állapot, amikor a csőd vagy valamely krízis elkerülése okán majd lehet nem egyenlőnek lenni a törvény előtt, vagy valakinek elvehető lesz az élete, lenyúlható a pénze? Vigyázat, ha a politika egyszer ellenállás nélkül csinál meg valamit, akkor azt megismétli. Lett légyen szó a legalizált rasszizmusról (apropó: tegnap volt a rasszizmus elleni világnap), amit hazánkban főleg büntetlen mocskoscigányozással és kurvamagyarozással gyakorolnak) vagy legyen szó a tőkésített nyugdíjpillér lenyúlásáról, vagy ami még nem következett be, a halálbüntetésről. Ciprus bajban van. De ez nem ok arra, hogy elveket rúgjunk föl. Nem azért van az unió, hogy mindenáron euróval fizessünk, hanem hogy szabad világ maradhassunk.