Bárzsing és karrier

Akadnak pillanatok, amikor az ember már röhögni sem tud, szájában megdermed a kelkáposzta, szeme kigúvad, eszelős mozdulattal a füléhez kap és harákolva a szőnyegre rogy. Ott fetreng, de még hallja, ahogy az épp kiesett versenyző szidja a zsűrit, majd csak azért is bebizonyítja énektudását. Most már nincs menekvés, a tévéig nem bírok elkúszni, a távkapcsoló is messze, fülembe forró ólmot öntsetek, de azonnal! – nyöszörgöm és megadom magam a sorsnak. Jönnek is sorjában a Megasztár önjelölt pacsirtái, s bár a Piciék azért vannak ott, hogy tegyék a dolgukat, néha teljes szívemből sajnálom őket. Nem bírom már a szenvedést – nyekergi sikoltva az egyik dalnok, hát, mit mondjak, én se, vagy ott a másik, a hangja leírhatatlan, a ritmusérzéke egy kettévágott földigilisztáé, s mindehhez Presser elborzadt tekintete. Naná, jó ez a műsor, elvégre ez is hozzátartozik a lényeghez, Bakács szórja a poénokat: „téged egy posztmodern horrorfilmben tudlak elképzelni”, „nem Krisztust keressük, hanem a Megasztárt”, Soma kerek-perec kiosztja az önbizalombajnokokat, a zsűri maradéka pedig a jelentkezési lapok mögé rejti arcát, kínjában. Elképesztő a felhozatal, még akkor is, ha csak úgy találomra adtak ízelítőt szerda este az első körről, veszélyességi pótlék és védőital is járna Bakácséknak. Egy pillanatra mintha a világ összes exhibicionistája, dilettánsa és pszichopatája Tina Turner vagy Bruce Springsteen nyomdokaiba szeretne lépni. Némelyikük nem átall vitatkozni olyasmiről, amiről a süket, nyolcvanöt éves nagymamám is kapásból többet tud, netán piszok laza, s úgy köszön, mintha a Music Awards gálájáról ugrott volna be, csak úgy, hakniképp. – Nem is akarok Megasztár lenni, csak a kritika miatt jöttem – bájolog a szentem, pislog bele a kamerába okosan, de hát azt még a viceházmester is elmondhatta volna neki: öcsi, jobban jársz, ha elmész csocsózni. Semmi vész, most egy ország kacagja ki, s neki már ez is öröm... Az önkínzás különös válfaja lehet ez. Vagy a totális önkritikátlanságé. Kezdő-dik tehát újra a nagy cécó, a továbbiakban már azokat látjuk majd, kik láttán nem állt fel hátunkon a szőr. Drukkolhatunk most már hétről hétre, hogy a végén valóban a legtehetségesebbek maradjanak. Apró ízlésficam, ha valaki Megasztár létére a testvérét is el-viszi a válogatásra, mert szabad és lehet ugyan, hiszen a pálya mindenki előtt nyitva áll, csak éppen nem elegáns megoldás. Sőt prosztó... Nem baj, meglátjuk, mit tud. Azaz: meghalljuk. Kellenek az igazi előa-dók, az átütő egyéniségek a magyar zenepiacra – mondták szerdán. Ez tény, mert egyre több a tehetségtelen sztárocska, a legyártott fahangkirály. Viszont: Leszámítva a görcsöt a kézben, jól leszünk ott fenn és egészen készen.... – a Rulez idézett mondatán a jövő sztárjainak is el kellene gondolkodniuk.