Bari, bari, bucc

No, nem abban a szellemben, ki melyik oldalra áll, ki szereti jobban az egyiket vagy a másikat, mert akkor hitvitánk lesz itt újra, s elfeledkezünk az alapelvekről. Matovičcsal kezdeném, mert ez a rövidebb elintéznivaló. Az Egyszerű Emberek vezetője feltehetően jogot sértett, amikor megkérdezés nélkül készített felvételt egy beszélgetésről, de ez most a kevésbé érdekes. Amikor a honi jogalkotó a titkosan készített felvételeket a közéletben is (itt a hangsúly) törvényellenesnek minősítette, magam is tiltakoztam. A közérdek közszereplők esetében ugyanis a világ legszabadabb és demokrácia terén legfejlettebb országaiban is felülírja a személyi jogokat, tessék eltűrni, hogy a közszereplő figyelt ember, mert mindannyiunk képének viselője. Ezt a szabálysértést vagy törvényszegést Matovičnak megbocsátanám, de azért szólnék, érvényes jogszabályt sértett. Ami a felháborító és nem megbocsátható, az az a tény, hogy a feltehetően autentikus hangfelvételen Igor Matovič nem mint parlamenti képviselő, hanem mint egy magánvállalat ügyvivője tárgyal Procházkával. Azaz lehet, hogy papíron leadta ügyvivői jogköreit a képviselői esküt követő 30 napon belül, de facto azonban tovább irányítja cégét, cégeit. Ilyenkor a mentelmi- és mandátumbizottság vajon mi a fenét csinál? Ennek fényében eljátszani a közerkölcsöket óvó bácsit és az igazmondó szerepét, a legenyhébb kifejezéssel élve is farizeusi magatartás.

Sokkal, de sokkal rosszabb hír a szlovákiai közéletnek Radoslav Procházka szerepe ebben a „bari, bari, bucc” játékban. Procházka generációsan és minőségében is új kínálattal érkezett. Tiszta, botrányoktól mentes, értékrenddel, vízióval rendelkező, elfogadható ember, s ha már nem került be a 2. fordulóba az elnökválasztáson, eredménye azt mutatja, beleszólhat a hazai politikába. A hangfelvétel azonban azt bizonyítja, kampányának finanszírozásakor amolyan „én neked, te nekem” alapon akart bizniszelni egy olyan emberrel, akinek a szava már akkor sem sokat ért. A pénzben kifejezett stikli nem éri el hőn szeretett kormányfőnk egyik karórájának értékét sem, de itt nem a pénzről van szó. Ha egy közéleti ember az adódó alkalommal élve húsz eurót „ír jóvá” saját zsebre, akkor miért higgyük, hogy milliárdok fölött rendelkezve nem jár el hasonlóan?

Nincs a világon nagyobb politikai baki, mint amikor a tisztességesebbik játszmát folytató politikus vagy politikusi gárda gazemberektől kapja a képébe: mit kiabálsz, nem vagy jobb, mint én. S mert az egyenes adásban lopó garnitúrának nincs bőr a képén, s két gyufásdoboz lenyúlását a tarvágásokhoz hasonlító bűnnek aposztrofálja, a közélet megújítását hirdető politikus nem lehet sáros fillérekben sem. Ezért diszkvalifikálta magát Procházka mindjárt az elején, s ezért kell most várni, míg megjelenik a jelen valóban elfogadható alternatívája.

Ami pedig a sajtóban zajló sárdobálást illeti, valóban bulvárműfaj. Bari, bari, bucc, vagy esetleg a Két konok kisgida meséje, de nem több. Kárunkra.