Bandera, az ukrán nacionalisták hőse

MTI-HÁTTÉR

„Felépíted az ukrán államot, vagy harcban életedet adod érte” – ez a mondása olvasható a kép alatt. Kék-sárga ukrán zászlók lengenek, de feltűnnek az OUN piros–fekete lobogói is. Ezek alatt gyilkolták a banderisták halomra, gyakran bestiális módon, a lengyeleket a II. világháború utolsó éveiben – írta helyszíni riportjában a Rzeczpospolita című lengyel lap.

A kijevi városházán is Bandera hatalmas arcképe függ, a nacionalista Szabadság (Szvoboda) párt irodáiba vezető ajtót pedig az UPA katonájának stilizált képe díszíti a következő felirattal: „A nem korrumpáltak banderai földje.” Utalás Ukrajna oligarchikus berendezkedésére, ahol meg se lehet moccanni anélkül, hogy az ember ne csúsztatna pénzt az állam vagy a maffia zsebébe.

Halál az ellenségre!

A Majdanon percenként szenvedélyes kiáltás csendül: „Dicsőség Ukrajnának!” Mire a tömeg: „Dicsőség a hősöknek!” Amikor a „Dicsőség a népnek” jelszó hangzik fel, a válasz: „Halál az ellenségre!” Bandera írta meg az Ukrán nacionalista tízparancsolatát, és a fenti jelszavak is tőle származnak. Az ellenségen az oroszokat és a lengyeleket értette. „Megértem, hogy a lengyelekben milyen emlékeket ébreszt Bandera neve. De számunkra ő a függetlenségi harc, a hazának áldozott élet jelképe. A lengyelek is tisztelik Pilsudskit, annak ellenére, hogy pacifikálta az ukránokat. És tisztelik a nácik, majd a szovjetek ellen harcoló lengyel Honi Hadsereg 27. hadosztályát is, amely ukránokat gyilkolt” – mondta a lengyel lapnak Ruszlan Zetik, a Szabadság párt ivano-frankivszki (a II. világháború előtti lengyel Stanislawów) parlamenti képviselője. „Bandera csak radikális módszereket használhatott, mert akkoriban ilyen volt Európa: fasiszták Olaszországban, nácik Németországban, Sztálin Oroszországban” – teszi hozzá.

Bandera azonban nem mindenki szemében hős, ilyenek a kormányzó Régiók Pártjának hívei, akiket fizetség ellenében hozat a fővárosba a hatalom. „Kelet-Ukrajnában Banderát árulónak tartják, de nem azért, mert az UPA az ő sugalmazására gyilkolta a lengyeleket és zsidókat, hanem mert a Vörös Hadsereg ellen is harcolt. Úgy tartják, hátba döfték azokat, akik az országot felszabadították a fasiszta megszállás alól. A lengyelek és zsidók nem érdeklik őket” – mondja Andreas Umland német történész, aki évek óta Kijevben él. Hiányolja, hogy az ukrán iskolákban nem tanítanak semmit a volinyi (volhíniai) mészárlásokról. A Majdan ezért fogadja el ilyen könnyedén hősének Banderát.

Bestiális tömegmészárlások

„Hagyjuk a történészekre, hogy hány ukránt öltek meg a lengyelek, és hány lengyelt az ukránok” – tanácsolja Ruszlan Zetik, mintha a volhíniai mészárlás vita tárgya lenne. Holott történelmi tény: az UPA 1943-ban – a két háború között Lengyelországhoz tartozó – Volhíniában legalább 100 ezer lengyelt ölt meg, de egyes becslések szerint a dupláját is elérhette ez a szám. Az áldozatok zömmel nők, gyermekek és öregek voltak. A tömeggyilkosságok mindaddig folytatódtak, amíg a Vörös Hadsereg 1944-ben el nem foglalta a területet. Ugyanakkor a lengyel Honi Hadsereg megtorló akcióiban hozzávetőleg 20 ezer ukrán vesztette életét.

Bandera kultuszának építése annál könnyebb, hogy nem egysíkú személyiségről van szó. „A nácik már 1941-ben letartóztatták, és a sachsenhauseni koncentrációs táborba hurcolták, vagyis közvetlenül nem irányíthatta a lengyelek elleni tömegmészárlást, bár sugalmazója volt. Az a tény, hogy 1959-ben, müncheni emigrációjában egy KGB-ügynök végzett vele, csak emeli fényét” – mondja Umland.

Bandera népszerűsége a Majdanon nemcsak bonyolult életútjából és a köznapi tudatlanságból ered. A mozgalmat a Szabadság párt aktivistái indították el, s bár a párt a parlamenti választásokon csak 10,4 százalékot szerzett, jelképei a kijevi Függetlenség terén mindenütt láthatók. A tüntetések két hónapja alatt a párt megnyerte a Bandera-kultusznak az Ukrajna más régióiból érkezett embereket is. Banderának egyszerűen nincs vetélytársa. „Jönnek hozzánk srácok Donyeckből, Luganszkból, Kirovogradból. Mind csodálják Banderát” – mondja Ruszlan Zetik, aki a tiltakozások kirobbanása óta az Október palota parancsnoki tisztét tölti be.

„Az ukránoknak 1991-ig lényegében nem volt saját országuk. Ezért van hiány hősökből. Ki lehet ezeknek a fiatalembereknek a példaképe? Tarasz Sevcsenko? Verseket nem olvasnak – véli Umland.